Erőss Alfréd
Erőss Alfréd (Perestyén, 1909. júl. 9. – Torda, 1947. júl. 3.): költő, hittudományi főiskolai tanár. Gyulafehérváron és Rómában végezte teológiai tanulmányait. Bölcsészeti és hittudományi doktorátust szerzett (1932, 1937). 1935-ben Rómában pappá szentelték. 1935 nyarán segédlelkész-h. Nagyszebenben, 1937-ben Szárhegyen káplán, 1938-ban h. tanár és lelkiig. a gyulafehérvári papneveldében. 1941-ben a dogmatika r. tanára Kolozsvárt az erdélyi püspökség hittudományi főisk.-ján. 1943-ban a Szent István Akadémia tagjává választotta. – M. Az út (versek, Arad, 1928); Szent József kis zsolozsmás könyve (Temesvár, 1929); Egyház és élet. Erdélyi kat. évkv. (összeáll., Kolozsvár, 1941); A megváltás dogmája Scheeben teológiájában (Kolozsvár, 1942); Székelyek dicsérete (versek, Kolozsvár, 1942); Mítosz, vallás és irodalom (Kolozsvár, 1943); Az egység útja és az ökumenikus mozgalom (Kolozsvár, 1944); Az emberi személy problémája (Bp., 1944).– Irod. D. J. (Dsida Jenő): E. A.: Az út (Pásztortűz, 1927. 25-26. sz.).
