Erődi Béla, Harrach

Teljes szövegű keresés

Erődi Béla, Harrach (Szászrégen, 1846. ápr. 16.Bp., 1936. máj. 5.): nyelvész, földrajzi író. A bp.-i tudományegy.-en a keleti nyelveket tanulmányozta. Vámbéry Ármin biztatására tanulmányait Konstantinápolyban folytatta, s beutazta Kisázsiát, Egyiptomot és a Balkán országait. 1870-ben hazatért és tanári oklevelet, 1875-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett török és perzsa nyelvekből. Előbb bp.-i tanár, 1882-től a fiumei gimn. ig.-ja, 1889-től a kolozsvári, 1892-től 1919-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i tankerület főig.-ja volt. Elnöke volt a gyorsírás-, szépírás- és gépírástanítókat vizsgáló orsz. bizottságnak. Ritka nyelvtehetség volt, 15 nyelvet sajátított el. A török és perzsa nyelvekkel foglalkozott, maradandó műfordítások őrzik nevét (Omar Khajjám: Keleti gyöngyök, Hafiz dalai, Firdauszi stb.). 1875-től a Földrajzi Társ. titkára, 1893-tól 1904-ig pedig elnöke volt. – F. m. Mikes Kelemen életrajza (Pozsony – Bp., 1885); Fáraók országában (.Bp., 1888); Utazásom Szicília és Malta szigetén (Bp., 1895); A Szentföldön (Bp., 1899). – Irod. Thirring Gusztáv: E. B. emlékezete (Földrajzi Közl. 1936).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT