Ereky István
Ereky István (Esztergom, 1876. dec. 26. Lipótfa, 1943. máj. 21.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1921, r. 1934). Bírói szolgálat után 1904-től eperjesi jogak.-i tanár (közigazgatási jog és statisztika). 1909-ben a bp.-i egy.-en magántanárrá képesítették. 1914-től a pozsonyi, majd 1921-től a szegedi egy. ny. r, tanára. Irodalmi tevékenységében főként az önkormányzat kérdéseivel foglalkozik, de érdeklődése kiterjed a közigazgatásra és a csatlakozó területekre is. Közigazgatási vizsgálódásaiban nemcsak a tételes jogot, hanem – bár polgári szemlélettel – a szociológiai tartalmat is igyekezett kutatni. Béranger, V. Hugo és Lenau verseiből műfordításai is megjelentek. – M. Tanulmányok a vármegyei önkormányzat köréből (Bp., 1908); A magyar helyhatósági önkormányzat (Bp., 1910); Jogtörténelmi és közigazgatási tanulmányok (Eperjes, 1917); Közigazgatási reform és a nagyvárosok önkormányzata (Bp., 1932, az MTA nagyjutalmát nyerte el); Önkormányzat az Északamerikai Egyesült Államokban (Bp., 1934) Az egyetemi reform (Bp., 1937); Közigazgatás és önkormányzat (Bp., 1939). Irod. Polner Ödön: E. I. munkássága (Közigazgatástudomány, 1944. 3–4., ill. 4–5. sz.).
