Erdey Dezső
Erdey Dezső (Istvánfölde, 1902. aug. 22. – Bp., 1957. máj. 25.): szobrász. A Képzőművészeti Főisk.-n 1920-tól 1928-ig Radnai Béla és Szentgyörgyi István növendéke, ill. tanársegédje volt. 1922-től kiállító művész. A Városligetben felállított Vízhordófiú c. szobrával 1924-ben, Narcissus, Női akt gyertyával c. munkáival pedig 1926-ban díjat nyert. 1925-ben ösztöndíjjal Párizsban, 1928–29-ben Rómában tanult. 1943-tól 1948-ig az Iparművészeti Főisk. tanára, 1948–53 között a Szépművészeti Múz. restaurátora volt. Klasszicizáló stílusú szobrait nagyszerű technikai felkészültség jellemzi. Portrékat (Csokonai, Memkácsy, Zrínyi, Erkel, Bartók stb.), síremlékeket, köztéri szobrokat, épületplasztikákat készített. Utolsó műve a László Péterrel közösen mintázott Futók (Népstadion). 1961-ben emlékkiállítása volt az Ernst Múz.-ban.
