Entz Géza
Entz Géza (Kolozsvár, 1875. máj. 30. – Bp., 1943. febr. 21): zoológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1910, r. 1932). Tanulmányait Kolozsvárt és Bp.-en végezte. 1902-ben bölcsészdoktor, 1907-ben protisztológiából magántanár lett. 1898-tól a műegy. növénytani, 1905-től az állattani tanszéken tanársegéd, asszisztens, végül adjunktus volt. 1913-tól az Erzsébet polgári isk.-i tanárképzőn a biológia tanára. 1920-ban Utrechtbe ment, ahol az egy.-en tanársegéd, majd konzervátor, végül egy.-i tanár volt. Hazatérése után 1929-től a tihanyi biológiai kutatóintézet ig.-ja, 1932-től az MNM Állattárának ig.-ja, 1934-ben a bp.-i egy.-en a zoológia ny. r. tanára lett. Az általános biológia és az általános állattan számos kérdésével foglalkozott, főként a véglényekkel. A biológiában antidarwinista és antihaeckelista álláspontot foglalt el, de az ún. neovitalistákhoz sem csatlakozott. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiai vizsgálata. Számos cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. F. m. Adatok a peridineák ismeretéhez (1902); A tintinnidák szervezete (Bp., 1908); Beiträge zur Kenntniss der Peridineen (I–II. 1926–27); Élet a tengerben (Soós Lajossal Bp., 1931); Az ostor és a protoplasma növekedéséről (Bp., 1934); A Balaton élete (Sebestyén Olgával Bp., 1942): – Irod. Wolsky Sándor: G. Entz und das Ungarische Biologische Forschungsinstitut (Magy. Biológiai Kutató Munk. 1946); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).
