Endrey Mihály
Endrey Mihály (Bp., 1905. nov. 2. – Apostag, 1977. júl. 4.): r. k. püspök. A váci piarista gimn.-ban tett érettségi után 1923-tól 1928-ig Innsbruckban a jezsuita teológiaiak. hallgatója volt, ahol teológiai doktorátust szerzett. 1928-ban Vácott szentelték pappá. 1928-tól 1930-ig a Szent József Intézetben, 1930-tól a Váci Papnevelő Intézetben volt prefektus és hitoktató. 1936-ban püspöki titkárrá, 1937-ben t. pápai kamarássá nevezték ki. Ezekben az években lelkipásztori munkát is végzett Vácott és Sződligeten. 1941-ben ő lett az egyházmegye elemi isk.-inak főtanfelügyelője. 1943-44-ben szerk. a Vácegyházmegyei Papok Közlönye c. folyóiratot. 1946-ban kanonok lett, 1948-ban az Actio-Catholica orsz. ig.-ja. 1950. nov. 20.-án XII. Pius pápa egri segédpüspökké nevezte ki. Mindkét hivatalát 1957. febr. 9-ig látta el, Grósz József kalocsai érsek őt nevezte ki az esztergomi főegyházmegye élére speciális delegátusnak, teljes megyéspüspöki jogkörrel. 1958. szept.-ben felmentését kérte, és a Szob közelében lévő vámosmikolai plébániára vonult vissza, ahol öt évet töltött. 1964-től Bp.-en élt, 1972-ben VI. Pál pápa pécsi segédpüspökké nevezte ki. 1975-ig működött Pécsett. Ekkor váci megyéspüspök lett, de e hivatalát már súlyos betegen látta el. A váci székesegyház altemplomában temették el. – Irod. E. M. (Szolgálat, 1977. 4. sz.).
