Elbert János

Teljes szövegű keresés

Elbert János (Bp., 1932. ápr. 17.Siófok, 1983. márc. 9.): irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, József Attila-díjas (1974). 1950-ben érettségizett Bp.-en, majd az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Bölcsészettudományi Karán, orosz-lengyel szakon folytatta tanulmányait. Itt szerzett diplomát 1955-ben. Megalakulásakor, 1956-ban munkatársa lett a Nagyvilág c. lapnak, amelynél csaknem két évtizedig dolgozott, közben műfordítói szemináriumokat, szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n; a világirodalmi tanszék adjunktusa volt. Tanára volt a Színház- és Filmművészeti Főisk.-nak is. A hetvenes évek közepén nevezték ki a Színházi Intézet ig.-jának. Sokműfajú alkotó volt. Orosz, lengyel, angol irodalmat fordított, esszéket írt, számos kötetet, antológiát szerk. Drámafordításai – Csehovtól Albee-ig, Bulgakovtól Gelmanig – kivételes nyelvi érzékenységről tanúskodnak. Pedagógusként, közéleti emberként is sokat tett a kortárs külföldi írók hazai népszerűsítéséért. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. – M. Majakovszkij (tanulmány, Bp., 1973); Klasszikus orosz költők (vál., jegyzetekkel, Bp., 1978); A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban (tanulmány, Színháztudományi Szle, 1980). – Irod. A színház tünékeny művészete. Beszélgetés E. J.-sal (riporter Vinkó József, Magy. Hírlap, 1981. 15. sz.); „Úgy dolgoztam akár egy mesterember” (beszélgetés E. J.-sal, riporter Nádasy László, Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.); Kazimir Károly: A közös munka pillanatai. E. J.-ról (Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.); Mihályi Gábor: E. J. gazdag élete (Nagyvilág, 1983. 6. sz.); Ungvári Tamás: A fekete zongorában. E. J.-ról (Új Tükör, 1984. 11. sz.); Ungvári Tamás: A védelem tanuja. Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. életéről és titokzatos haláláról (Bp., 1990.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT