Ék Sándor, Leicht, német művész neve Alex Keil

Teljes szövegű keresés

Ék Sándor, Leicht, német művész neve Alex Keil (Szentmihályfa, 1902. aug. 27.Bp., 1975. jan. 15.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1950), Kossuth-díjas (1951), érdemes művész (1953), kiváló művész (1973). Apja cipész volt, aki családjával együtt Angyalföldön telepedett le. Az elemi isk. hat osztályának elvégzése után 1915-ben a hajógyárba került inasnak. 1917-ben részt vett az első tanoncsztrájkban; emiatt a repülőgépgyárban kellett tovább dolgoznia. 1918. dec.-ben tagja lett a KMP-nek, 1919. márc.-ban jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s alig egy hónap után átirányították az Uitz Béla vezette Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe. Rajzai 1919 elejétől az Ifjú Proletárban jelentek meg. A Tanácsköztársaság bukása után rendőri felügyelet alá került. 1920 őszén Bécsbe emigrált, majd Moszkvában részt vett küldöttként az Ifjúmunkás Internacionálé II. és III. kongresszusán. Itt készültek első rajzai Leninről. 1921. aug.-ban visszatért Bécsbe. 1922. okt.-ben tanulmányai folytatására Berlinbe, innen tovább Párizsba és Amszterdamba utazott, 1924 végén rövid időre hazatért, de a rendőri üldözés elől 1925 tavaszán visszatért Berlinbe. A Németországi Kommunista Párt agitációs-propaganda osztályára került. Ekkor vette fel az Alex Keil (ék) nevet, a nemzetközi munkásmozgalomban ezen a néven vált ismertté. Plakátokat, rajzos agitációs kiadványokat készített a párt számára, továbbá a Rote Fahne, a Roter Pfeffer és a Knüppel c. folyóiratokban jelentek meg szatirikus rajzai, tömegmegmozdulásokra hívó újságplakátjai (Rote Fahne, 1925; Anyák, ezért szültétek gyermekeiteket, 1928; Tömegsztrájk, 1931. május 1.). Egyik alapítója volt 1928 elején a Forradalmi Képzőművészek Németországi Szövetségének; a szövetség titkárságában a képzőművészet elméleti kérdéseivel foglalkozott. 1933-ban a fasizmus üldözése elől a SZU-ba emigrált. Itt az antifasiszta és egységfront-plakátok sorát készítette el és a szovjet nép mindennapi életét jelenítette meg műveiben. 1934–37-ben a Nemzetközi Képzőművészeti Szövetség titkára, 1937-től a Moszkvai Képzőművész Szövetség elnöki tanácsának tagja volt. A Nagy Honvédő Háborúban fegyveresen is harcolt. A Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza. A háború befejezését követő években politikai plakátok sorát készítette. 1944–56-ban aktív szerepet játszott a művészetpolitikai propagandában, a szocialista realizmus kérdéseiről írt ismeretterjesztő cikkeket. 1948-ban az Iparművészeti Főisk. ig.-jává, 1949-ben a Képzőművészeti Főisk. tanárává, a grafikai főtanszak vezetőjévé nevezték ki. Történelmi és életképekkel, valamint grafikáival szerepelt a kiállításokon. Művészi pályája az avantgarde kezdetektől átfogja a szocialista képzőművészet félévszázadát. Képességei azonban leginkább a közvetlen politikai célzatú, publicisztikus jellegű témákban érvényesültek, ott, ahol az agitatív gondolat egységbe foglalta részletező ábrázolásmódját. Gyűjteményes kiállításai: Moszkva (1933, 1936); Bp. (1948, 1952, 1962, 1972). – M. A festő világnézete (Bp., 1947; 1954); Mába érő tegnapok (önéletrajz, Bp., 1968); – Irod. Béke! É. S. karikatúrái (Illés Béla előszavával, Bp., 1947); É. S. munkái (Redő Ferenc előszavával, Bp., 1951); Szabadságunk köszöntése (Mihályfi Ernő bevezetőjével; Bp., 1955); S. É. Malerei u. Graphik (Alexander Abusch előszavával, Pogány Ö. Gábor tanulmányával, Berlin, 1960); Pogány Ö. Gábor: É. S. (Bp., 1963); Szamuely Tiborné: Emlékeim (Bp., 1966); Láncz Sándor: É. S. plakátművészete (Bp., 1975).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT