Egry József

Teljes szövegű keresés

Egry József (Újlak, 1883. márc. 15.Badacsonytomaj, 1951, jún. 19.): festő, Kossuth-díjas (1948), a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselője. Napszámosszülők gyermeke. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte meg, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Lyka Károly segítségével Párizsba utazott, ahol főként a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906–1908 között a Képzőművészeti főisk.-n Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. 1907-ben Menhely előtt c. képével állami ösztöndíjat nyert. 1909-ben kollektív kiállítása volt a Művészházban. 1912-ben Belgiumban járt. Katonáskodása után 1918-tól kezdve a Balaton mellett élt és számtalan változatban festette a Balatont Keszthelyen, Badacsonyban, majd Badacsonytomajban. 1922-ben a Belvederében rendezett kollektív kiállítást. 1924-ben Ernst-díjat, 1926-ban Szinyei-tájképdíjat nyert. Berlinben és Drezdában, 1927-ben Hamburgban volt gyűjteményes kiállítása. 1930-ban Szicíliában járt tanulmányúton (Isola bella, Taorminai hegyek között); 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. 1945-ben állami nagydíjat, 1947-ben Szabadság érdemérmet kapott. Ugyanez évben Velencében volt kiállítása, 1951-ben a Fővárosi Képtár, 1958-ban a Veszprémi Múz. mutatta be képeit. A plein air törekvéseket és konstruáló irányokat ötvöző drámai erejű piktúrájának fiatalkori szakaszát kubisztikus útkeresés jellemezte. Belgiumi tanulmányútja után már Meunier hatását tükröző munkásképeket festett. Az 1920-as évektől kezdve viszont csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. E sajátos technikájú (olajpasztell festésű) képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet (Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító). Számos képe van az MNG-ben, a pécsi, keszthelyi múz.-ban, valamint magángyűjteményekben. E művek között több önarckép is található. 1966 nyarán műveiből nagyszabású gyűjteményes kiállítást rendeztek a Tihanyi Múzeumban. – Irod. Ártinger Imre: E. J. (Bp., 1932); Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről (Bp., 1942); Farkas Zoltán: E. J. (Bp., 1959); Németh Lajos: E. J. művészetéről (Acta Historiae Artium, 1961. 3–4. sz.); Lyka Károly: E. J. (Élet és Tud. 1961. 8. sz.). – Szi. Weöres Sándor: E. J. (vers).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT