Egri István

Teljes szövegű keresés

Egri István (Bp., 1905. máj. 21.Bp., 1980. júl. 10.): színész, rendező, érdemes művész (1963), kiváló művész (1974), Náray Teri színésznő férje. E. Márta és E. Kati színésznők apja. 1929-ben végezte a Színművészeti Akad.-t, ahol Ódry Árpád tanítványa volt, utána Hevesi Sándor rendezői tanfolyamán nyert oklevelet (1930). Színészpályáját a bp.-i Belvárosi Színházban kezdte, onnét a Kamaraszínház, majd a Vígszínház szerződtette. A Színházi Élet pályázatán 1937-ben díjat nyert mint legjobb fiatal epizodista. 1938-tól a zsidótörvények megfosztották a színpadra lépés lehetőségétől. Pályatársait korrepetálta, cikkei jelentek meg napilapokban. 1943-ban munkaszolgálatra rendelték, az auschwitzi koncentrációs táborból 1945-ben tért vissza. Előbb a bp.-i Nemzeti Színházban játszott, majd a Vígszínház tagja, 1947-ben főrendezője. 1948-ban magánszínházat alapított, a Pesti Színházat, amelynek ig.-ja volt a színházak államosításáig, 1949-ig. 1949-1949 között számos darabot rendezett a Magy. Rádióban. 1949 őszén az Ifjúsági (Petőfi) Színházhoz került, színész, rendező, főrendező volt. 1956-ban a társulat ig.-vá választotta. 1958-tól a Néphadsereg Színház (Vígszínház), a Jókai (Thália) Színház, majd a József Attila Színház rendezője volt. 1964-ben a Nemzeti Színház tagja lett, 1975-től a Madách Színházban működött tovább. 1971-ben a győri Kisfaludy Színházban rendezésében került színre Mo.-on először Racine Berenice c. tragédiája, a díszleteket Victor Vasarelyvel készíttette. 1976-ban a Magy. Televízióban Racine Britannicusát rendezte szintén Vasarely díszleteivel. 1976-tól a győri Kisfaludy Színház művészeti tanácsadója volt. 1971-től a Zeneművészeti Főisk.-n az operaénekes növendékeket tanította beszédre és színészijátékra. Sokoldalú, nagy kultúrájú, színes művészegyéniség volt. – M. Színház egy életen át (Sivó Emil előszavával Bp., 1990). – F. sz. Kömény Móka (Tamási Áron: Énekes madár); Bartolo (Beaumarchais: Figaro házassága); Polgármester (Gogol: Revizor); Szincov (Gorkij: Ellenségek); id. Huber Sándor (Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye); Neuville (Diderot: Apáca); Evlia Cselebi (Kárpáthy Gyula: Zrínyi); Krehl ezredes (Molnár Ferenc: Olympia); Napóleon (Sardou: Szókimondó asszonyság); Besszemenov (Gorkij: Kispolgárok); Seres Sándor (Fejes Endre: Rozsdatemető); Püspök (Sartre: Az ördög és a jóisten); Horster kapitány (Ibsen-Miller: A nép ellensége). – F. r. Arisztophanész: A nők összeesküvése; Balzac-Kolozsvári Grandpierre Emil: Tőzsdelovag; Moličre: A férjek iskolája; Shaw: Szent Johanna; Rostand: Cyrano de Bergerac; Molnár Ferenc: Olympia; Pagnol: Toppaze; Schiller: Tell Vilmos; Vészi Endre: Fekete bárány; Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja; Hubay Miklós: Egyik Európa; M. Achard: A bolond lány; Moličre: A fösvény; Csiky Gergely: Kaviár; Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci; Sánta Ferenc: Éjszaka; Pirandello: A csörgősipka; Racine: Berenice. – I. f. Kölcsönkért kastély (1937); Talpalatnyi föld (1948); Semmelweis (1952); Föltámadott a tenger, 1-2. (1953); Szakadék (1956); Szegény gazdagok (1959); Két félidő a pokolban (1961); Az utolsó basa (1964). – Irod. Gách Marianne: Találkozás E. I.-nal (Film, Színház, Muzsika, 1976. jan. 3.); Major Ottó: E. I. fejfájára (Tükör, 1980. júl. 20.); Cserés Miklós: E. I. emlékezete (Rádió és Televízió Újság, 1980. aug. 11.); Barabás Tamás: A sétáló ember (Esti Hírlap, 1981. júl. 18.); Léner Péter: Egy tiszta ember. Emlékezés E. I.-ra születésének 85. évfordulóján (Film, Színház, Muzsika, 1990. máj. 26.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT