Egressy Gábor; Galambos

Teljes szövegű keresés

Egressy Gábor; Galambos (Sajólászlófalva, 1808. nov. 1.Pest, 1866. júl. 30.): drámai színész, a Nemzeti Színház első együttesének egyik legjelentősebb egyénisége. ~ Béni bátyja. Apja ref. pap, aki a szülői háztól megszökött fiát 1826-ban kétszer is visszahozatta; ~ azonban harmadszor is megszökött és Rozsnyón színpadra lépett. Két évig kisebb vándortársulatoknál működött, 1828-tól kezdve a kassai színtársulat tagja volt. 1831-ben feleségül vette Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát. 1833-ban a társulat egy részével Kolozsvárra ment, 1834-ben jutalomjátékául Katona Bánk bánját választotta (ez volt a dráma első előadása), majd 1835-ben a budai Várszínházban játszó társulathoz szerződött. 1837–38-ban Bécsben tartózkodott, ahova gyalog tette meg az utat a tanulás vágyától hajtva. 1837. aug.-tól a pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) tagja. A megnyitó előadáson az Árpád ébredésében (Vörösmarty) a költőt alakította. 1838-ban vidéki vendégkörutat tett. Az íróvilággal élénk kapcsolatot tartott, tagja volt Vörösmarty Csiga vendéglőbeli körének, elkísérte Kossuth Lajost népfelkelést szervező útjára. 1844-ben barátságot kötött Petőfivel. 1843-ban párizsi tanulmányúton volt. 1848. márc. 15-én ő szavalta el a Talpra magyart a Nemzeti Színház közönségének. A szabadságharc kitörésekor nemzetőrnek állt, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. A világosi fegyverletétel után Töröko.-ba emigrált, távollétében halálra ítélték. 1850. szept. 16-án tért haza, 1851. okt. 7-én amnesztiát kapott, 1854. máj. 10-én újra fellépett a Nemzeti Színházban mint szerződött tag. 1859-ben anyagi ellentétek miatt megvált a színháztól és ismét vidéken vendégszerepelt. 1865-től az akkor megnyílt Színitanoda tanára. Obernyik Brankovics c. drámájának előadása közben szélütés érte és még aznap meghalt. Korának legműveltebb m. színésze, a színészet első m. elméletírója, kiváló Shakespeare-alakításaival a m. Shakespeare-kultusz elindítója volt. A Nemzeti Színház első Shakespeare-előadása az ő jutalomjátéka volt (Lear király, 1838). Shakespeare több művét lefordította. A színháznak rendezője is volt. Magyar Színházi Lap címmel megalakította az első m. színházi folyóiratot, amely egyévi fennállás után megszűnt. A Kisfaludy Társ. tagja (1863). Klasszikus szerepei mellett ő alakította elsőnek Szigligeti történeti drámáinak hőseit. Legnagyobb sikereit francia romantikus színművekben aratta. Legsikerültebb vígjátéki szerepei: Garrick (Deinhardstein: Garrick Bristolban), Don Cesar de Bazan (Dumanoir és D'Ennery), Lázár a pásztor (Des Arnould és Fournier), Bolingbroke (Scribe: Egy pohár víz), Krumm Illés (Kotzebue: Legjobb az egyenes út). – M. E. G. törökországi naplója (Pest, 1851); A színészet könyve (Pest, 1866); E. G. G. emléke (Saját műveiből rendezték fiai, Pest, 1867). – Irod. Rakodczay Pál: E. G. élete és kora (I–II. Bp., 1911); Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I–II. Bp., 1938–1940); Nagy Magyar Színészek (Szerk. Staud Géza, Bp., 1957). – Szi. Petőfi Sándor: Egressy Gáborhoz (vers), Egressy Etelka (vers); Arany János: Egressy Gábornak (vers); Ignácz Rózsa: Róza leányasszony (r., Bp., 1942); Németh László: Petőfi Mezőberényben (történeti dráma Bp., 1963).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT