Duczynska Ilona

Teljes szövegű keresés

Duczynska Ilona (MariaEnzersdorf, Ausztria, 1897. márc. 11. – Pickering, Kanada, 1978. ápr. 23.): mérnök, forradalmár. Nemesi családból származott. 1915-ben megismerkedett Szabó Ervinnel, aki figyelmét a Galilei Körre irányította. Érettségi előtt háborűellenes magatartása miatt eltanácsolták az isk.-ból. Ezért Ausztriában érettségizett, majd Zürichben a műegy.-en tanult. Az 1917-es orosz forradalom hírére hazatért. 1918. jan.-ban nagyszabású munkástüntetést készített elő. Ekkor letartóztatták és perbe fogták. Az ún. Galilei-perben későbbi férjével, Sugár Tivadar orvostanhallgatóval együtt ő volt a fővádlott. 2 évi börtönre ítélték. Október 30-án az őszirózsás forradalom kiszabadította. 1918-ban a KMP tagja lett. A Külügyi Népbiztosság propagandaosztályán dolgozott, a Bp.-i Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja volt, majd Svájcba küldték. A Tanácsköztársaság bukása után a SZU-ban Radek mellett a Komintern II. kongresszusának előkészítésén dolgozott. 1920. szept.-ben Bécsben a KMP munkájában vett részt. 1922-ben kizárták az Unser Wegben megjelent cikke miatt. Ekkor néhány évig visszavonult a politikai mozgalmaktól. 1923-ban feleségül ment Polányi Károlyhoz. 1927-től szerk. a Der linke Sozialdemokrat c. lapot. Az 1934. febr.-i munkásfelkelés leverése után az osztrák munkások fegyveres védelmi szövetségének, az akkor már illegális Schutzbundnak egy műszaki csoportját és rádióját szervezte meg. 1934. nov.-től 1936. jan.-ig a Der Sprecher c. lapnak, a Schutzbund bécsi városi vezetősége politikai osztálya bulletinjének megbízott szerk.-je, és tagja a bécsi városi vez.-nek és irodájának. 1936-ban férje után Angliába ment. Légi kiképzést nyert az angol hadseregben, és részt vett az emigrációnak Károlyi Mihály vezetése alatt álló demokratikus szervezkedésében, az Angliai Magyar Tanácsban. A háború után a kanadai Pickeringben telepedett le. 1948 tavaszán Mo.-ra látogatott; öt hónapot töltött itt. Férjével együtt angol nyelvű m. költői antológiát szerkesztett, mely 1963-ben jelent meg The Plough and the Pen. Writings from Hungary, 1830–1956. címmel. M. szépirodalmat fordított angolra (Déry Tibor, Juhász Ferenc, Lengyel József műveit). Utolsó éveiben férje munkáinak sajtó alá rendezésével és az 1934. évi felkelés történetének feldolgozásával foglalkozott. A televízió portréfilmet készített róla: Találkozás D. I.-vel (rendezte: B. Révész László, 1973). – M. Mesterünk Szabó Ervin (Kortárs, 1968. 10. sz.); Polányi Károly és a Galilei Kör (Horváth Zoltánnal, Bp., 1971); A cselekvés boldogtalan szerelmese (Néhány adalékom Szabó Ervin emlékéhez) (Valóság, 1978. 5. sz.). – Irod. Lengyel József: Az őszinteség lépcsőin (Bp., 1974); TV-interjú (Valóság, 1975. 8. sz.); Major Ottó: D. (Arcok és maszkok, Bp., 1975); Vezér Erzsébet: D. I. (Élet és Irod., 1978. máj. 6.); Litván György: Emlékezés D. I.-ra (Világosság, 1978. 6. sz.); A század nagy tanúi (szerk. Borus Rózsa, Bp., 1978); Major Ottó: Egy magyar világforradalmár. Jegyzetek D. I.-ról (Kritika, 1978. 8. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT