Domján János
Domján János (Miskolc, 1905. okt. 11. – Dunavarsány, 1983. nov. 13.): református lelkész. Isk.-it Miskolcon végezte, teológiát Bp.-en (1924-1928), Berlinben (1926-1927), Edinburghban (1928-1929) és Párizsban (1934-1935) tanult. A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán 1932-ben doktori fokozatot szerzett. 1929-től több bp.-i egyházközségben segédlelkész. 1933-ban Pápán a teológia magántanára lett. 1938-tól Bp. Külső Józsefváros lelkipásztora volt. 1983. júl. 1-jével nyugalomba vonult, ezt megelőzően hosszabb ideig helyettesítő szolgálatot végzett Caracasban. Több nemzetközi szociális konferencián vett részt. Számos tanulmánya, cikke, egyháztársadalmi és szociológiai írása jelent meg különböző folyóiratokban. Írt énekeket is. – F. m. A deuteronomium kultuszi törvényei (Bp., 1932); Mózes (Pápa, 1934); Isten hőse Japánban. Kagawa Toyohiko élete és munkája (Bp., 1935); A magyar református presbiter (Bp., 1941); A „Könyvek könyve” (Bp., 1944); Isten szántóföldjén (Bp., 1949). – Irod. Sebestyén János: Dr. D. J. 1905-1983 (Reformátusok L., 1983).
