Dávid Gyula
Dávid Gyula (Kecskemét, 1913. máj. 6. – Bp., 1977. márc. 14.): zeneszerző, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1957), Erkel-díjas (1952, 1955). A Zeneak.-n 1938-ban végzett a zeneszerzés szakon, Siklós Albert és Kodály Zoltán tanítványaként. Kerényi György révén bekapcsolódott a Kodály vezette népdalgyűjtésbe. A harmincas évek derekán zenekritikával is foglalkozott. 1938–1945 között különböző zenekarokban brácsás, 1949 után a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese zenekarának vezetője, 1945–49-ben a Nemzeti Színház karmestere. A Magy. Zeneművészek Szövetségének alapító tagja volt. 1951–60-ban a Zeneművészeti Főisk. tanáraként fúvóshangszerelést, fúvós kamarazenét és zeneelméletet adott elő, 1964-től a Főisk. tanárképző tagozatán tanított. – M. I. szimfónia (1948); Brácsaverseny (1947–50, bem. 1951); Felszabadult nép (kórusmű, 1950); Októberhez (kórusmű, 1953); Fuvola-zongoraszonáta (1954); Szerenád (fúvósötösre, a Bp.-i Fúvósötösnek, 1955); Zongoraszonáta (1955); II. szimfónia (1957); Tavaszi szeretők verse (kórusmű Radnóti M. verseire, 1959); Új magyarokhoz (kórusok József Attila verseire, 1959); II. fúvósötös, III. szimfónia (1960); Szimfonietta (kiszenekarra, 1960); Nádasban (egyfelvonásos táncjáték, szöveg: Lőrincz György, bem. Szegedi Nemzeti Színház, 1961. ápr. 9.); Dob és tánc (vegyeskarra és vonószenekarra, 1962); „Ének arról, aki megtanult repülni” (kantáta, szöveg: Raics István, 1963); III. fúvósötös (1964); Hegedűverseny (1964); IV. fúvósötös (1968); Hegedű-zongoraszonáta (1968); Az ember tragédiája (kísérőzene Madách I. művéhez, bem. Állami Déryné Színház, 1970. nov. 14.); Brácsa-zongoraszonatina (1971); Hegedűszólószonáta (1971); Kürtverseny (1971-72); Trió (zongorára, hegedűre és csellóra, 1972); Falak (balett, bem. Pécsi Nemzeti Színház, 1973. máj. 31.); Pezzo per viola con accompagnamento di pianoforte (1974). – Irod. Meskó Barna: A karnagy… (nincs színház zene nélkül…) (Színház, 1945. 12. sz.); Breuer János: D. Gy. (Bp., 1966); Raics István: D. Gy. sírjára (Muzsika, 1977. 5. sz.).
