Daniel István, báró

Teljes szövegű keresés

Daniel István, báró (Vargyas, 1684. dec. ?Szászvesszős, 1774. márc. 24.): politikus, író. Tanulmányait 1701-ben végezte el a kolozsvári unit. kollégiumban, majd Bethlen Miklós gróf erdélyi kancellár udvarába került. A Rákóczi-szabadságharc idején eleinte az udvar pártján állott, majd 1704-ben bátyjával, ~ Péterrel együtt Rákóczihoz csatlakozott. A kurucok megbízásából követségben járt a havasalföldi fejedelmi udvarban, majd 1705-ben Forgách Simon tábornok, 1706-ban Pekry Lőrinc segédtisztje és ezredében egy század kapitánya lett. A Rákóczi-szabadságharc hanyatlása idején számos erdélyi mágnással együtt Moldvába ment, ahonnan menekülttársai ügyük képviseletében 1711 tavaszán Szatmárra küldték, és itt közreműködött a békeszerződés létrehozásában. III. Károly és Mária Terézia idején királyi meghívottként részt vett az erdélyi ogy.-eken. 1737-ben bárói rangot nyert; 1745-től haláláig Udvarhelyszék főkirálybírája volt. Jelentékeny szerepet játszott az egyházi életben; a nagyenyedi kollégium és a székelyudvarhelyi gimn. gondnokaként kifejtett tevékenysége a nevelésügy terén is említésre méltó. – F. m. István fiához intézett intelmei: Monita paterna… (Szeben, 1752); Descriptio vitae Stephani liberi baronis de Daniel (önéletrajza, Nagyszeben, 1764). – Irod. Vajda Emil: A vargyasi D. család a közpályán és a magánéletben (Bp., 1894); id. Daniel Gábor: A vargyasi D. család eredete és tagjainak rövid életrajza (Bp., 1896); id. Daniel Gábor: Erdély öröksége (VII. Szerk. Makkai László, bev. Tolnai Gábor, Bp., é. n.); Kelemen Lajos: Újabb adattár a vargyasi D. család történetéhez (Kolozsvár, 1913).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT