Dabóczi Mihály

Teljes szövegű keresés

Dabóczi Mihály (Marosszentkirály, 1905. márc. 29.Bp., 1980. febr. 22.): szobrász. 1930-1935 között a bp.-i Képzőműv. Főisk. növendéke volt Kisfaludi Strobl Zsigmond osztályában, akinek a főisk. elvégzése után tanársegédje lett (1935-38). 1938-39-ben Rómában dolgozott áll. ösztöndíjasként, majd ismét Bp.-en élt. Alkotóművészetének első időszakában, 1932-1938 között az akadémikus naturalizmus jellemző műveire. 1938-39-es római tartózkodása jelenős hatással volt rá, sokáig a Római Iskola stílusában dolgozott. Az 1950-es években a sematizmus hatása érzékelhető művein, az 1960-as évektől az absztrahálás jellemezte, néhol szürrealisztikus motívumokkal. Tematikája széles körű, készített aktokat, anya-gyermek-, a munkát idéző, sportkompozíciókat, portrékat és állatfigurákat. Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. Fontosabb egyéni kiállításai: Róma (1939); Bp., Nemzeti Szalon (1940), Ernst Múz. (1956, 1965), Fényes Adolf Terem (1980). Az 1930-as évek második felétől az 50-es évek végéig jelentős volt vívói sporttevékenysége is. – F. m. Tavasz (Bp., Gellért Fürdő, 1961); Szeretet (Bp., Farkasréti temető, 1958); Kölcsey Ferenc (Debreceni Csokonai Színház, 1966); Halak (1979)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT