Csathó Kálmán
Csathó Kálmán (Bp., 1881. okt. 13. – Bp., 1964. febr. 14.): író, az MTA l. tagja (1933-49). Bp.-en elvégezte a jogi egy.-et, aztán Berlinben színházi tanulmányokat folytatott. 1906-ban, hazatérése után tisztviselő lett a kultuszmin.-ban. Állami ösztöndíjjal hosszabb tanulmányútra ment Párizsba, 1909-től Bp.-en a Nemzeti Színháznál működött: előbb mint rendező, majd 1919-től mint tőrendező. 1940-ben a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház ig.-ja volt. 1936-tól a Kisfaludy Társ. másodelnöke. A felszabadulás után kizárólag írói tevékenységet folytatott. Könnyed, szórakoztató elbeszélései és regényei a maga korában igen népszerűek voltak, melyeket számos idegen nyelvre fordítottak le. Felesége Aczél Ilona színésznő. – F. m. A varjú a toronyórán (r., Bp., 1916); Te csak pipálj Ladányi (r., Bp., 1916, ebből színművet is írt, melyet 1927-ben mutattak be); Mikor az öregek fiatalok voltak (r., Bp., 1921); Földiekkel játszó égi tünemény (r., Bp., 1924); A szép Juhászné (r., Bp., 1936); Az új rokon (vígjáték, 1922); A házasságok az égben köttetnek (vígjáték, 1925); Az én lányom nem olyan (vígjáték, 1936). Írt néhány színháztörténeti könyvet is: Mi van a kulisszák mögött (Bp., 1928); Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957); A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960); Tavasztól tavaszig (vadásztörténetek, Bp., 1962). – Irod. Schöpflin Aladár: Cs. K. (Nyugat, 1927); Szondy György: Cs. K. (Bp., 1928); Rónai Mihály András: Cs. K. (Népszabadság, 1964. 3-5. sz.)
