Buchinger Manó
Buchinger Manó (Nyitra, 1875. máj. 15. – Bp., 1953. aug. 18.): szociáldemokrata politikus. Mint könyvkötő az 1890-es években kapcsolódott be a munkásmozgalomba, kitűnt agitációs és szervező készségével, 1905-ben mint a jobboldal egyik képviselője az SZDP központi titkára lett. Hosszú ideig képviselte az SZDP-t a II. Internacionáléban. A Népszava munkatársa, a Szocializmus cikkírója. Az SZDP jobboldali szárnyához tartozott. Az 1919-i berni szociáldemokrata kongresszuson a m. küldöttség előadója volt. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor visszavonult a politikától és kilépett a pártvezetőségből. 1919. aug.-ában ismét a párt titkára lett, de 1920. febr.-ban Bécsbe emigrált, ahonnan 1929-ben tért haza, 1931-től 1944 márc.-ig az SZDP ogy.-i képviselője, centrista. A II. világháború tanulságai alapján a munkásegység álláspontjára helyezkedett, és élete végéig az MDP tagja és ogy.-i képviselő volt. Írói és újságírói tevékenységet is kifejtett. – M. A lakásnyomor (Bp., 1906); A nagy esztendő (Bp., 1915); A szociáldemokrata pátszervezet (Bp., 1918); Bern. A Harmadik Internacionálé jelentősége és munkája (Bp., 1919); A demokrácia élet halál harca Németországban (Bp., 1932); Tanúvallomás: Az októberi forradalom tragédiája (Bp., 1936); Magyarország jövője ... (Bp., 1936); Találkozásom Európa szocialista vezetőivel (Bp., 1938); Küzdelem a szocializmusért (I-II:, Bp., 1946); Gestapo banditák bűnhalmazata (Bp., 1946).
