Bálint Sándor

Teljes szövegű keresés

Bálint Sándor (Szeged, 1904. aug. 1.Bp., 1980. máj. 10.): néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár, a történelemtudományok (néprajz) kandidátusa (1962). Parasztcsaládból származott. A szegedi piarista gimn.-i érettségi után a tudományegy.-en tanult, ahol 1926-ban m.-történelem szakon doktorált, 1927-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1930-tól a szegedi egy. néprajzi tanszékének gyakornoka. 1934-ben egy.-i magántanár, 1944-től c. ny. rk. tanár. 1944–45-ben a piarista isk. tanárképzőjében tanított. 1945–47-ben a Demokrata Néppárt programjával ngy.-i képviselő, 1948-ban lemondott mandátumáról és visszavonult a politikai élettől. Megszakítással (1950–1956 között tanítási engedélyét megvonták, ekkor az egy.-i könyvtár tudományos kutatója), 1947-től 1965-ig egy.-i tanár. 1965-ben rendszerellenes izgatás vádjával 6 hónap (3 évre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban nyugdíjba vonult. 1961–1976 között számos gyűjtőúton vett részt az országban. Nyugdíjasként írta meg élete fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973) és A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980) c. monográfiáit. Tanúja és tevékeny résztvevője volt a mo.-i egy.-i néprajzoktatás születésének és kezdeti lépéseinek. Kiváló pedagógus, kutatónemzedékeket formáló tanár volt. Szeged és a szegedi nagytáj népi kultúrájának és művelődéstörténetének legjelentősebb kutatója. Mély vallásossága is ösztönözte a m. kat. néprajzkutatására, melynek vizsgálatát kitágította az egész m. nyelvterületre, nem hagyva figyelmen kívül az Európába, a távoli középkorba és az antikvitásba elvezető szálakat sem. E területen is nemzetközi jelentőségűt alkotott. Tudományos munkásságát mintegy félezer közlemény, tanulmány és számos könyv fémjelzi. Autóbaleset áldozata lett. – F. m. még: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942); Az esztendő néprajza (Bp., 1942); Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944); Szegedi szótár (I-II. Bp., 1957); Szeged városa (Bp., 1959); A szegedi paprika (Bp., 1962); A szegedi nép (Bp., 1968); Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972); Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975); Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975); Ünnepi kalendárium (I–II, Bp., 1977); A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981); Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983). – Irod. Ilia Mihály: B. S. köszöntése (Tiszatáj, 1964. 9. sz.); Péter László: B. S. munkássága. Bibliográfia (Szeged, 1974); Scheiber Sándor: B. S. (Élet és Irod., 1980. 20. sz.); Péter László: B. S. nélkül (Kortárs, 1980. 8. sz.); Kilián István: B. S. (Napjaink, 1980. 7. sz.); Tálasi István: Búcsú B. S.-tól (Ethnogr., 1981. 1. sz.); Scheiber Sándor: B. S. emlékezete (Forrás, 1981. 6. sz.); Tüskés Tibor: B. S. és a magyar vallási néprajz (Kat. Szle, 1981); Sőtér István: B. S. emléke (Élet és Irod., 1984. 32. sz.); Erdélyi Zsuzsanna: In memoriam B. S. (Vigilia, 1984. 9. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT