Bacsó Jenő
Bacsó Jenő (Mezőtúr, 1918. szept. 3. – Bp., 1981. dec. 2.): jogász az állam- és jogtudományok kandidátusa (1965). A debreceni tudományegy. jogi karán 1941-ben avatták a jogtudomány summa cum laude, sub auspiciis gubernatoris doktorává. A diploma megszerzése után a debreceni járásbíróság fogalmazója, majd a bp.-i törvényszék bírója lett. Az Igazságügymin. törvényelőkészítő főosztályán 1950-től munkatársi, 1965-től osztályvezetői beosztásban dolgozott. 1979-ben-az ekkor létrehozott- számítástechnikai és jogszabály-nyilvántartási egység vezetésével bízták meg. 1981-ben az e szervből alakult Számítástechnikai Központ ig. h.-évé nevezték ki. Tudományos munkásságában főként családjoggal, polgári joggal és polgári eljárási joggal foglalkozott. Kandidátusi értekezését (Örökbefogadás jogi hatásai) 1965-ben védte meg. A hazai számítástechnikai jogszabálynyilvántartás egyik úttörője. Számos jelentős jogszabály előkészítésében vett részt (pl. Családjogitörvény, Polgári perrendtartás, Nemzetközi magánjogi kódex). Az Eötvös Loránd Tudományegy. jogi karán és az Államigazgatási Főisk.-n is oktatott; 1970-től c. egy.-i docens. – F. m. Anyakönyvi ügyintézés (Szilágyi Lászlóval, Bp., 1965); Az örökbefogadás (Bp., 1968); Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályok (Molnár Gyulával, Bp., 1973); Házasság-család gyermek (Bp., 1977); Családjogi ismeretek (Bp., 1978); Az alkoholizmus elleni intézkedések jogi módszerei (társszerzőkkel, Bp., 1979); Az öröklési jog kézikönyve (társszerzőkkel, Bp., 1979; Bp., 1984); A családjogi törvény (Kiss Évával, Bp., 1982). – Irod. B. J. (1928–1982) (Állam és Igazgatás, 1982. 2. sz.).
