Bacsó Béla
Bacsó Béla (Kassa, 1891. jan. 6. – Újpest, 1920. febr. 17.): író, újságíró. Tanulmányait Kassán végezte. A Kassai Napló, 1919-től a Népszava munkatársa. Somogyi Bélával, a Népszava főszerk.-jével együtt 1920. febr. 17-én este fehérterrorista tisztek, az Ostenburg-különítmény tagjai elhurcolták, a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között lelőtték, és holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették. Sokat ígérő írói tehetsége volt; elbeszéléseiben szociális, antiklerikális kérdéseket feszeget, a paraszti földéhséget és problémáit állítja előtérbe, foglalkozik a proletárok életével, a kivándorlásokkal, leleplezi a háború igazi célját. – M. A Sefcsik-ház (r., Bp., 1918); Novellák (Bp., 1925). –Irod. Népszava (1925. febr. 17–21., 23–24.); Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror (Bp., 1952); A Horthy-korszak rövid önéletrajza (Válogatta Ligeti Vilma, Bp., 1953); Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon, 1919–1921 (Bp., 1962).
