Árkay Bertalan
Árkay Bertalan (Bp., 1901. ápr. 11. – Bp., 1971. nov. 23.): építész, Kallina Mór építész unokája, ~ Aladár építész fia. A bp.-i mű-egy. elvégzése után (1925) apja mellett dolgozott, 1926-ban a párizsi Académie des Beaux-Arts ösztöndíjasa és Thier párizsi építész irodájának munkatársa. P. Behrens bécsi Építészeti Mesterisk.-jában (1927) és Rómában (1929) képezte magát tovább. 1928–1940 között számos modern villát tervezett és épített. 1930-ban apjával együtt első díjat nyert az Erzsébet sugárút kiépítési tervével. 1932-től ő irányította az új városmajori templom tervezését. Apjától vette át 1932-ben a mohácsi Fogadalmi templom építésének tervezését. Tervei alapján épült az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) egyik Köztársaság téri bérháza (1935). 1934-ben tervezte Rómában a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás m. csarnokát, és 1936-ban a Milánói Triennálé m. pavilonját. 1937-ben megújította a Velencei Biennálé m. pavilonját. Tervei alapján épült több isk., bérház, lakótelep, kórház. 1948-ban restaurálta a váci székesegyház altemplomát és a bp.-i Szépművészeti Múz. épületét. 1949-től a Középülettervező Intézet (KÖZTI) dolgozója volt. Hazai és külföldi kiállításokon számos kitüntetést nyert. Az I. és II. világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben a közhasznúság, és egyben az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségét látta. Bp. építészetére vonatkozó tervgyűjteményét a Budapesti Történeti Múz.-ban őrzik, köztük első feleségének, Sztehló Lilinek üvegablakterveit is. Életéről és művészetéről közel 200 publikáció jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. – Irod. N. N.: Két budapesti családi ház (Tér és forma, 1929); Bierbauer Virgil: Á. Aladár és Á. B., két magyar építész (Revue de Hongrie, 1933); Rimanóczy Gyula: Az új városmajori templom (Tér és forma, 1933. 6. sz.); Pusztai László: Á. B. (Magy. Építőművészet, 1972. 5. sz.).
