Ángyán János
Ángyán János (Bp., 1886. márc. 9. – Pécs, 1969. júl. 19.): orvos, belgyógyász, egyetemi tanár. ~ Béla orvos fia. Oklevelét a bp.-i tudományegy. orvosi karán szerezte 1908-ban. 1907-től az egy. kórbonctani intézetében Petrik Ottó mellett volt gyakornok. 1909-ben a berlini R. Koch Intézetben dolgozott, 1909-től 1923-ig a bp.-i II. sz. belklinikán; 1912-től tanársegéd, 1921-től adjunktus, majd megbízott intézetvezető. Az I. világháború alatt (1914–18) a 7. Hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályát, majd a bp.-i helyőrség szívbetegállomását vezette. 1919-ben egy.-i magántanárrá képesítették. 1923-tól a pécsi tudományegy. orvosi karán a belgyógyászat ny. r. tanára, majd a belklinika ig.-ja volt 1959-ig, nyugdíjazásáig. 1935–36-ban dékán, 1943–44-ben rektor volt. Több tudományos szakbizottság, tanács és társadalmi egyesület munkájában vett részt. Munkássága a belgyógyászat teljes területét felölelte. Foglalkozott a gümőkór elleni küzdelemmel, szilikózis-vizsgálatokkal, szorgalmazta Harkányfürdő fejlesztését. Fő törekvése a klinika megszervezése volt. Keveset publikált. – Irod. Trencsényi Tibor: Köszöntés. A. J. 80 éves (Orv. Hetil., 1966. 107. sz.); Barta Imre: Búcsú A. J. Professzortól (Orv. Hetil., 1969. 110. sz.).
