Kephalosz
Kephalosz – attikai vadász, egy kései hagyomány szerint Herszé és Hermész fia, Kekropsz1 unokája. Kölcsönös szerelemben élt szép feleségével, Prokrisszal, Erekhtheusz lányával, de a csapodár Éósz belészeretett, s elragadta messze földre. ~ azonban makacsul elutasította az istennő szerelmét, s csak hűséges feleségéhez vágyott vissza. Az istennő ekkor rávette, hogy egy idegen álcájában térjen haza feleségéhez, s próbálja hűtlenségre bírni. Arany ígéretével ez sikerült is ~ nak, aki ekkor leleplezte magát, s otthagyta feleségét. Prokrisz szégyenében elbújdosott, s Krétán vadászgatott Artemisszel; szerelmi szolgálataiért Minósztól megkapta a célt nem tévesztő gerelyt és a zsákmányát mindig utolérő vadászebet , a bűvös ajándékokat, amelyek Zeusztól eredtek (lásd Európé). Ezekkel visszatért Attikába, és ifjú férfinak álcázva magát férje társaságában ment vadászni. ~nak megtetszett a gerely és az eb, de Prokrisz árat szabott: háljon vele ~. Ez meg is történt, Prokrisz felfedte kilétét, s ettől fogva a házasok ismét a régi egyetértésben éltek. Egy idő után azonban Prokrisz újra féltékeny lett férjére, aki gyakran egyedül vadászott, s egy éjjel utána osont az erdőbe. A bokor zörrenéséből ~ vadat sejtett, odahajította gerelyét, amely feleségét halálosan találta. Vérbűne miatt ~nak el kellett hagynia Attikát; Thébaiban vadászkutyája segítségével ártalmatlanná tette a veszélyes rókát, amely a várost gyermekáldozatra kényszerítette, bár e hajsza során csodás ebét is elvesztette (lásd Lailapsz). Utóbb Amphitrüónt segítette a taphoszi háborúban (lásd Pterelaosz), s ezért megkapta a szigetet, amelyet róla neveztek el Kephalléniának. Felesége halálának emléke, a lelkifurdalás azonban tovább gyötörte, végül egy parti szirtről a tengerbe vetette magát. – A balsorsú házaspár történetének legkerekebb előadása Ovidius Átváltozások c. művében található. – Az újkorban Carracci és Poussin festménye ~ Éósz társaságában mutatja; Grétry operát írt Kephalosz és Prokrisz címen. 
IV B3
)
IV B3
