Iaszón

Teljes szövegű keresés

Iaszón – iólkoszi királyfi, Aiszón és Alkimedé fia. Még csecsemő volt, amikor apját annak féltestvére, Peliasz erőszakkal megfosztotta a tróntól. Anyja féltette fiát a zsarnoktól, ezért a gyermeknek halála hírét költötte, közben titkon rábízta Kheirón gondjaira. A bölcs kentaur, aki egyebek közt Aszklépiosz, a Dioszkuroszok és Akhilleusz nevelője is volt, a fiúnak az ~ ('gyógyító') nevet adta (eredetileg Diomédésznek hívták), s megtanította őt a harc, a zene és a gyógyítás tudományaira. Húszéves korában az ifjú ~ elindult Iólkoszba, hogy apja trónját visszaszerezze. Útközben egy öregasszonyt (ez valójában Héra volt) átvitt a megáradt Anaurosz folyón, s a fél saruja ottmaradt. így került Peliasz elé, akit nemrég egy jóslat óvott a férfitól, aki fél sarut visel. Mikor kölcsönösen kiderítették egymásról, ki kicsoda, ~ bátran bejelentette igényét a trónra, amely apjának járt volna. Peliasz nem merte kereken elutasítani, mivel jelen volt Aiszón két fivére, Pherész1 és Amüthaón is, ám feltételül kötötte ki, hogy ~ hozza el neki annak az arany kosnak a gyapját, amelyen hajdan rokonuk, Phrixosz szállt a messzi Kolkhiszba, Aiétész király városába. ~ ekkor összetoborozta a görögség legkiválóbb vitézeit, és az Argó hajón elindultak a hosszú és veszedelmes kalandokkal teli útra (lásd argonauták). Kolkhiszban ~ megkísérelte szépszerével megkapni Aiétésztől az aranygyapjút, ám ez a király is feltételt szabott: ~ fogjon igába két tűzokádó bronzbikát, szántsa fel Arész mezejét, és vesse el benne a sárkányfogakat, amelyek Kadmosz vetéséből megmaradtak. Athéné és Héra, ~ pártfogói értékes ajándékkal rávették Erószt, hogy keltsen szerelmet a hős iránt Médeiában, Aiétész varázstudományú lányában. Médeia valóban első látásra beleszeretett ~ba, és kenőcsöt adott neki, hogy megvédje a tüzes bikák leheletétől, és hasznos tanácsokkal látta el, hogyan verheti le az ádáz fegyvereseket, akik a sárkányfogból sarjadnak ki; ennek fejében ~ megesküdött, hogy a lányt mint feleségét magával viszi hajóján. Ily módon ~ sikeresen megállta a próbát, Aiétész azonban szégyentelenül letagadta, hogy bármit is ígért volna. Ekkor Médeia az éj leple alatt elvezette ~ és társait Arész szent ligetébe, ahol az arany kos gyapja egy fára kifeszítve függött, varázslattal elaltatta az örökkön éber sárkányt, amely őrizetére volt rendelve, majd a gyapjúval együtt hajóra szállva sürgősen eleveztek. A kolkhiszi hajóhad üldözésükre indult, s be is érte őket az Isztrosz (Duna) torkolatában. Itt ~ tárgyalásra hívta a hajóhad vezérét, Médeia féltestvérét, Apszürtoszt egy közeli szigetre, orvul megölte, s feldarabolt testét tagonként a vízbe szórta; így egérutat nyertek az üldöző hajók elől, mivel azok kénytelenek voltak a vezér tagjait kiszedegetni a vízből, hogy illően eltemethessék. Az üldözők a phaiákok szigeténél érték utol őket; itt ~ házasságot kötött Médeiával, másképp Alkinoosz király ítélete szerint vissza kellett volna küldenie a leányt apjához, természetesen az aranygyapjúval együtt. Sok kaland árán végül Iólkoszba érve ~ megtudta, hogy távollétében Peliasz megölte, illetve halálba üldözte apját, anyját és öccsét, Promakhoszt, ezért Médeia segítségével bosszút állt rajta; a trónt azonban nem foglalta el, joggal félve Peliasz fiának, Akasztosznak a bosszújától, aki egyébként végig útitársa volt a kolkhiszi uton. Korinthoszba költözött Médeiával és két fiukkal együtt, ahol Kreón1 király fogadta be őket. ~ azonban mindenáron király akart lenni, ezért úgy döntött, hogy feleségét eltaszítva nőül veszi a király lányát, Glaukét. Médeia bosszúból olyan nászruhát küldött a királylánynak, amely megölte őt is és a lánya segítségére siető Kreónt is, és eltűnt sárkányfogatán. ~ ugyancsak elűzték Korinthoszból, s fiait is megölték (vagy maga Médeia ölte meg őket, hogy apjuk hűtlenségéért bosszút álljon), s öreg koráig bolyongott, sehol be nem fogadták. Végül az Argó hajó okozta halálát, amelyet hazaérkezésük után az Iszthmosznál partra vontattak; ~ le akart ülni árnyékába, s a korhadt hajó oldala ráomlott. – A görög hősök egyik legnevesebbje ~, életét s különösen a hajóúton átélt kalandjait Apollóniosz Rhodiosz Argonautika c. eposza örökítette meg. Az újkor főleg ennek nyomán ismeri, bár írt róla Ovidius is az Átváltozásokban, s fontos szereplője még Euripidész Médeia c. tragédiájának. Hírnevére leginkább kalandos életével szolgált rá, mert hőstetteit nem lehet Héraklészéhez vagy akár Thészeuszéhoz mérni. Jellemének árnyoldalait, kíméletlen önzését és képmutatását az Euripidész-mű tárja fel erőteljesen: a Média elhagyására készülő ~ azt bizonygatja, hogy csak gyermekei érdekében cselekszik, mert így királyfiak lehetnek belőlük. – ~ alakját szépszámú ókori vázakép és néhány dombormű örökítette meg; ezek egyike a monda neves epizódját a közismerttől eltérően mutatja, a sárkány ugyanis, amely az aranygyapjút őrizte, ezen éppen lenyeli a hőst, aki már derékig eltűnt a torkában. Egy pompeji falfestményen Médeiával látni; az újkorban Thorvaldsen mintázott szobrot róla. IX C2, XVI C3

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT