Salóme
Salóme1 – vagy Szalóme ('békességes') zsidó hercegnő, Heródiás lánya annak első házasságából. A Bibliában (Mt) leírtak szerint mostohaapja, Heródes Antipasz egy ízben nagy lakomát adott, s ezen ~ olyan gyönyörűen táncolt, hogy a király esküvel ígérte, bármilyen kívánságát teljesíti. Anyja azt tanácsolta neki, hogy egy tálon Keresztelő János fejét kérje, akit gyűlölt, mert nyíltan megrótta őt és férjét botrányos házasságuk miatt. Heródes, bár felesége követelésére börtönbe vettette a szókimondó prófétát, alapjában tisztelte és félt tőle, de esküje és a vendégek miatt kénytelen volt elrendelni a lefejezését. ~ utóbb jóval idősebb nagybátyjához, Fülöphöz, majd másodunokatestvéréhez, Arisztobuloszhoz ment feleségül. – Az evangéliumi elbeszélés nem nevezi meg a szóban forgó leányt, az csak az 5. század óta viseli a ~ nevet, egyes elbeszélések viszont őt is Heródiásnak mondják, vagy éppenséggel anyjának tulajdonítják a próféta lefejeztetését, illetve a két nőalakot egybeolvasztják. Legendák szerint bűnéért ~ szörnyű véget ért, tánc közben beszakadt alatta a jég (?) s annak éle levágta a fejét; a francia néphagyományban lidérc vagy boszorkány lett belőle. Egy XII. századi német költeményben merül fel elsőként a gondolat, hogy ~ (itt ugyan Heródes édeslánya) beleszeret a prófétába, és senki máshoz nem akar férjhez menni, a megdühödött apa ezért végezteti ki Jánost; a lány meg akarja csókolni a levágott fej ajkát, de az ráfúj, s azóta ~ a légben kóvályog nyughatatlanul. A passiójátékokban, a bibliai beállításhoz hívebben, ~ pusztán anyja eszköze. Flaubert Heródiás c. novellája szerint a lány nem szerelmes a prófétába, tánca a király érzékeit korbácsolja fel. Wilde Salome c. drámájában a királylány élvektől megcsömörlött, rafináltan romlott teremtés, akinek érzékeit felizgatja a börtönben őrzött próféta zordan fenséges alakja, s vágyra gyúl iránta. Mivel közeledését János (Johanaan) szent haraggal visszautasítja, erotikus táncáért ~ a királytól a próféta fejét kéri, hogy legalább a halott ajkát csókolhassa perverz kéjjel. Heródes, noha titkon szerelmes gyönyörű mostohalányába, vagy talán épp ezért, felháborodásában agyonvereti katonáival. – A festészetben Heródes lakomáját, ~ táncát és János lefejezését gyakran egy képbe illesztették (pl. Giotto freskója); később inkább a lányt ábrázolták, aki egy tálon a levágott fejet tartja (id. Cranach, Luini, Gustave Moreau festménye, Beardsley grafikája.) – A Heródiás c. Massenet-operában ~t kölcsönös szerelem fűzi a prófétához, s annak halála az ármányos anya műve, amit a szerelmes lány sikertelenül próbál megakadályozni. Wilde nagy hatású egyfelvonásos drámájából Richard Strauss írt operát ~ címen. 
[IV. C2]
)
[IV. C2]
