Judit

Teljes szövegű keresés

Judit – (Jud) jómódú és erényes zsidó özvegyasszony Betulia városában. Mikor Nabukodonozor hadvezérének, Holofernesznek hadai a várost ostromzár alá vették, s az éhség és szomjúság már sokakat megölt, a szép ~ szolgálójával kilopózott a várból, s az ellenség táborába ment. Holofernesszel elhitette, hogy az ő győzelmére számít, és elárulja honfitársait. A vezér megbízott benne, szabad mozgást engedett neki. Öt nap múltán sátrában megvendégelte az asszonyt, mert szépsége megigézte, és vele akart hálni. A sok bortól megrészegedve azonban elaludt, s mivel mindenki mást kitiltott a sátorból, ~ akadálytalanul levágta a fejét, és szolgálójával együtt visszatért a várba. A vezér nélkül maradt sereg másnap felhagyott az ostrommal, Betulia megszabadult. – Sem a helyszín nem azonosítható, sem a szereplők nem valóságosak vagy nem az adott korban éltek (pl. Nabukodonozor); a fiktív elbeszélés a zsidók biztatására íródott a Makkabeusok korában, a szeleukida vallásüldözés idején vagy az után (Kr.e. II.sz.), a ~ név is zsidó (júdeai) nőt jelent. – Már Luther is megjegyezte, hogy ~ története jó tragikus alapanyag. A XVII. századtól kiváló írók (Hans Sachs, Opitz, Nestroy, Hebbel, Kaiser, Giraudoux) formálták drámává vallásos-heroikus, klasszicista vagy szkeptikusabb, sőt ironikus szellemben. Hebbel Judit c. tragédiájának hősnőjét lenyűgözi Holofernesz szinte emberfeletti, minden morálon kívül és afelett álló formátuma, és önként adja magát oda neki; ezzel azonban összeomlott női büszkesége és küldetéstudata, és ezért ragad kardot. Utóbb elítéli magát, mert úgy érzi, személyes motívumból ölt, s népe elöljáróitól, akik szabadítójukként ünneplik, halált kér, már csak azért is, nehogy világra kelljen hoznia a monumentális emberszörny, Holofernesz magzatát. Georg Kaiser A zsidó özvegy c. darabja a groteszk-ironikus feldolgozás példája: ~ férjet keresni megy az ostromlók táborába, s előbb Holoferneszre vet szemet, majd megöli azért, mert Nabukodonozort még előnyesebb partinak találja; végül hazatérve a főpapot hálózza be. – A hős asszony története a korai középkor óta kedvelt témája a keresztény művészetnek freskókon, padlómozaikokon, bibliai illuminációkon. ~ győzelme az erény diadalát jelképezi az érzékiség hatalma felett; alakja némiképp Mária1 előképe is, aki fia révén győzte le a Sátán hatalmát. A reneszánsz óta a festményeken az események minden fontos epizódja szerepel: ~ a vezér asztalánál (id. Cranach), ~ levágja Holofernesz fejét (Tintoretto, Caravaggio, Gentileschi, Goya, Vernet); ~ szolgálójával együtt kivonul a táborból, kezében a levágott fővel (Mantegna, Michelangelo, Veronese, Tintoretto); ~ felmutatja a fejet Betulia ujjongó népének (Bloemart, Solimena). – A téma a zeneszerzőket is vonzotta, számos oratórium (Alessandro Scarlatti, Vivaldi, Benedetto Marcello, Mozart, Honegger) és opera (Gagliano, Jomelli, Reznicek) született belőle.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT