Uzzijjá
Uzzijjá H. cuzzijjáh, cuzzijáhú.
Személynév, melynek jelentése: Jahve az én erősségem, erőm.
1. Apja AMACJÁ, júdai király, anyja Jekoljá, jeruzsálemi asszony. Nevét a 2Kir 14,21; 15,1.7.8.17.23.27, valamint az 1Krón 3,12 Azarjáként írja, ugyanakkor a 2Kir 15,30.32.34 és a 2Krón 26 Uzzijjáként említi, akárcsak az Ézs 1,1; Hós 1,1; Ám 1,1 és a Zak 14,5. Ennél sokkal több problémát vet fel uralkodása idejének meghatározása. A KRONOLÓGIA adatai szerint Kr. e. 791 és 740 közé tehető. A B a következő adatokat közli uralkodásáról: Jeroboámnak, Izráel királyának 27. évében kezdett uralkodni (2Kir 15,1), ez Kr. e. 757 lenne. Ekkor volt Uzzijjá 16 éves, és 52 évig uralkodott (2Kir 15,2; 2Krón 26,1.3), de ez azt jelentené, hogy az utána következő uralkodók közel 40 évvel később kerültek volna trónra, ami más tények szerint lehetetlen. A történészek arra hívják fel a figyelmet, hogy Jeroboám 10 éven keresztül apja társuralkodója volt Izráelben, így uralkodásának kezdete Kr. e. 793-ra, azaz 10 évvel korábbra tehető. Uzzijjá pedig szintén apjának, Amacjának volt társuralkodója, és csak annak halála után vált egyedüli uralkodóvá, és tudjuk, hogy Amacjá 15 évvel élte túl Jóást, Izráel királyát (2Kir 14,17; 2Krón 25,25), ami kb. Kr. e. 768-ban lehetett. Ez így megfelelne II. Jeroboám uralkodása 27. évének. A kérdés az, hogy mikortól fogva volt Uzzijjá társuralkodója apjának. A 2Kir 14,2 és a 2Krón 25,1 szerint 29 évig uralkodott, majd uralkodása 6. évében csatát vesztett Jóással, Izráel királyával szemben, aki elfogta és Jeruzsálembe vitette (2Kir 14,13; 2Krón 25,23). Ekkor történhetett, hogy a fiatal Uzzijját a nép társuralkodónak választotta, talán Jóás, izráeli király »ajánlására«, akivel vagy olyan békét kötött, hogy soha nem támad Izráelre - és Uzzijjá tényleg nem vezetett háborút a B szerint az É-i országrész ellen, még az ottani trónviszályokat sem használta ki beavatkozásra -, vagy úgy gondolta, hogy őt könnyebb kézben tartania, mint apját, Amacját. Az események ilyen módú időbeli besorolása magyarázza csak Uzzijjá 52 évig tartó uralkodását, amelynek kezdete Kr. e. 791 lehetett.
Uralkodásáról a 2Krón 26 részletesen beszámol. Két fő célja volt: az ország megerősítése és gazdasági felvirágoztatása. Az elsőhöz tartozott, hogy kiképzett hadsereget tartott fenn, amely szervezettségében és felszereltségében magasabb fokon állott, mint az elődeié (2Krón 26,11-14). Ennek köszönhette óriási hadi sikereit: visszacsatolta az országhoz Élatot (2Krón 26,2), amely ECJÓN-GEBER mellett feküdhetett és az ország egyetlen déli, tengeri kikötője volt. Elsőnek neki sikerült filiszteus városokat (GÁT, ASDÓD) lerombolnia, és területeket tőlük úgy elvenni, hogy még új városokat is építtetett ott (2Krón 26,6). A Gúr-Baalban lakó arabok elleni harca is sikeres volt, a város a júdai hegyvidék legdélibb részén feküdt, egyes kutatók Jágúrral (Józs 15,21) azonosítják. A Holt-tengertől D-re, az ARÁBÁ SÓS-VÖLGYének É-i részén élhettek a meúniak, akik az EDÓMIAKhoz tartoztak, őellenük is sikerrel harcolt Uzzijjá (2Krón 26,7). Az AMMÓNIAK a Jordánon túl, Júdától ÉK-re laktak, ezért némely kutató úgy gondolja, hogy nem ők fizettek adót, hanem a LXX olvasata szerint a Meúniak (2Krón 26,8). Mindezek a háborúk, valamint a NEGEVben és az Arábában felállított őrtornyok azt a célt szolgálták, hogy a Vörös-tengerhez vezető kereskedelmi utat, amely Élátnál, a tengeri kikötőnél végződött, magának biztosítsa a pusztai törzsekkel (arabokkal, edómiakkal, meúniakkal) szemben. A filiszteus városok elfoglalásával pedig az Egyiptom felé vezető karavánút feletti ellenőrzést szerezte meg. Nem is csoda, hogy ezek után Egyiptomig is eljutott a híre (2Krón 26,8).
Nem csak a terjeszkedésre, hanem az ország, és mindenekelőtt a főváros védelmére is gondolt. Az izráeli Jóás király által lerombolt jeruzsálemi városfalat helyreállíttatta és újabb őrtornyot építtetett a városfalra (2Krón 25,23; 26,9). Az ötletesen kitervelt hadigépek (2Krón 26,15) némely vélemény szerint nem a nagy nyilak és kövek kilövésére szolgáltak, hanem ellenkezőleg, a vár védőit oltalmazták a rájuk kilőtt lövedékek ellen.
Hódításával elérte, hogy a karavánoktól beszedett vámok az ő kincstárát gyarapították, élénk kereskedelem folyt, virágzott a szövő- és festőipar, és a régészet ebből a korból több olyan városra is bukkant, ahol nagy királyi fazekasműhelyek voltak berendezve. A pusztai őrtornyok egyúttal a legelésző nyáj felügyeletét is ellátták, a kutak pedig az ivóvizet szolgáltatták (2Krón 26,10). Uzzijjá nagy súlyt fektetett a földművelésre és a szőlészetre egyaránt (2Krón 26,10). Ennek köszönhető, hogy az országra újból jólét köszöntött, és ehhez társult, hogy a király eleinte istenfélő ember volt (1Krón 26,4.5). A gazdasági fellendülés és a katonai sikerek elbizakodottá tehették később és ez vihette talán rá, hogy illatáldozatot akarjon bemutatni Istennek (2Krón 26,16kk). Azarjá főpap és 80 társa megakadályozták ebben, és Isten büntetését látták abban, hogy még ott a szentélyben leprás foltok jelentek meg a homlokán (2Krón 26,19). Attól fogva elkülönítve élt egy házban halála napjáig, és fia, Jótám gyakorolta nevében a hatalmat uralkodótársként (2Krón 26,21). Sírja a szabad mezőn állt, elkülönítve a többi király sírjától (2Krón 26,22). Egy talmudi utalás szerint később másik helyre temették és ezt megerősíti egy fogság utáni korból származó arám nyelvű sírfelirat, mely szerint »idehozták Uzzijjá maradványait, Júda királyáét. Tilos kinyitni!«.
III. Tiglat-Pileszer Kr. e. 743-ban hadjáratot vezetett Szíria ellen, és akkor egy Azriau Jaudi által vezetett katonai szövetség állta útját. A tudósok egy része őt Uzzijjával azonosítja, mivel sem másik állam Azarjáhú (Uzzijjá) nevű királya abból a korból nem ismert, sem két Júda nevű államot 2 ugyanolyan nevű királlyal képtelenség feltételezni. Nem tudta mindenesetre ez a katonai szövetség Asszíria előrenyomulását megállítani: amely Kr. e. 738-ban már megsarcolta az É-i országrészt - Izráelt, ezt azonban Uzzijjá valószínűleg már nem érte meg.
2. Egy keháti lévita utóda (1Krón 6,9).
3. Dávid egyik kiváló vitéze, aki Básán Astarót nevű városából származott (1Krón 11,44).
4. Jehónátán apja, aki a király raktárainak volt a gondnoka (1Krón 27,25).
5. A babilóni fogságból visszatért pap, aki idegen nőt vett feleségül, de Ezsdrás rendeletére elbocsátotta (Ezsd 10,21).
6. Atája apja, aki Nehémiás korában Jeruzsálemben telepedett le (Neh 11,4).
SzL
