Utál
Utál Visszautasító, ellenséges érzületet táplálni bizonyos személyek vagy dolgok iránt, megvetni ezeket, iszonyodni tőlük. H. tá'ab és tácab, bizonyos igetörzsekben, valamint kuc. G. a miszeo = gyűlölni ige egyes esetei és a bdelüsszomai ige. Az ebből képzett melléknévi igenév jelentése: utálatos. Isten utálja a kánaáni népek szokásait (3Móz 20,23), de megutálta örökségét = népét is (Zsolt 106,40). Utálja Jákób kevélységét (Ám 6,8), a vérszomjas embert (Zsolt 5,7). Emberek utálhatják a démonokat, bálványokat (1Kir 11,25; 5Móz 7,25-26; Róm 2,22; Jel 18,2). Baj, ha a nép a törvényt utálja meg (4Móz 21,5). Jó, amikor a bűnt (Zsolt 119,163). A szenvedő Jóbot megutálja környezete 9,31; 19,19; 30,10), a beteg ember megutálja az ételeket (Zsolt 107,18). Utálatos a nem szeretett asszony vagy lány (1Móz 29,31.33). A Törvény biztat, hogy a nép meg ne utálja szomszédait (5Móz 23,8). Erkölcsi romlás, amikor utálják azt, aki megmondja az igazat (Ám 5,10). Júd 23 szerint utálnunk kell az erkölcsileg beszennyezettnek még a ruháját is, de őt magát meg kell mentenünk. A bálványimádással, a templom beszennyezésével, tisztátalan lelkekkel, paráznasággal és ezek utálatával kapcsolatos igehelyek: Mt 24,15; Mk 13,14; Jel 17,4.5; 21,8.27).
