Új teremtés
Új teremtés Pál apostol kifejezése a Gal 6,15-ben és 2Kor 5,17-ben (kainé ktíszisz), de a képzet az ÚSZ egyéb irataiban is előfordul.
Az ÓSZ a teremtéssel kapcsolatban alig tesz pneumatológiai kijelentéseket, ráadásul ezek a kijelentések nem egyértelműek. Vitatott, hogy az 1Móz 1,2-ben a rúah celóhim Isten »szelét« vagy Lelkét jelenti-e. Az utóbbi esetben a rúah az életet adó és alakító isteni erő. Zsolt 33,6 szerint Isten az egész mennyei sereget »szájának lehelletével« alkotta, ez a locus tehát nem vonatkozik Isten világteremtő munkájára. Legközvetlenebbül Zsolt 104,29k beszél arról, hogy Isten rúah-ját az állatokba is beleleheli (vö. Jób 34,14k). Az mindenesetre tény, hogy az ÓSZ a Szentlelket Isten teremtő munkája részesének tekinti.
Az ÚSZ írói az 1Móz teremtéstörténetét krisztologikusan értelmezték (Jn l,1kk; Kol 1,16; Zsid 1,2.10): a világot Isten teremtette (Zsid 11,3; 2Pt 3,5) Krisztus által (Jn 1,1-18; 1Kor 8,6; Kol 1,15-23). Ezért a bűn miatt (1Móz 3) megromlott világ megújítása is őáltala, az új Ádám által fog végbemenni (Róm 5,17), aki »megelevenítő Lélek« (1Kor 15,45; 2Kor 3,17), az új teremtés elsőszülöttje (Róm 8,29). Őáltala új emberré lesz a hívő (Gal 3,26; Ef 4,22kk; Kol 3,9). Az új teremtés Krisztusban és egyházában érzékelhető (2Kor 5,17; Gal 6,15).
Az új teremtés a hívők jelenlegi állapotát jelenti. A Gal 6,15 szerint az, aki a Lélek erőterében, azaz Krisztusban él, már új teremtés. Az új teremtés annak megvallása, hogy a világot Isten teremtette, és a teremtett világ megújulásának ügye ugyancsak teremtési tett. De ezt az új teremtést a Lélek csak az utolsó napon fogja a maga tökéletességében céljához eljuttatni, amikor Isten lesz minden mindenekben (Róm 8,19kk; 2Pt 3,13; Jel 21,1.5.22; 1Kor 15,28).
VG
