Törzs
Törzs Vándorló népek legmagasabb szervezeti egysége. Kisebb részei a nemzetség és a család. Összetartó ereje a közös eredet, a rokonság tudata. Ezért a törzsi kultúrákban nagy szerepe van az ősök számontartásának, a nemzetségtáblázatoknak. Létrejöhet természetesen törzsszövetség, azonos érdekű, rokon törzsek között. Megtelepedés után csökken a törzs jelentősége, attól kezdve a terület közös birtoklása, védelme, a területi együvé tartozás kapcsolja össze az egyéneket.
Izráel a maga eredetét úgy tartotta számon, mint egy népéből (Isten elhívása folytán) kiváló család elszaporodását, néppé növekedését. Látókörében felbukkan több nép eredete is: Edóm - Ézsau leszármazottai (1Móz 36). Ammón és Móáb - Lábán leszármazottai (1Móz 19,30-38). Különböző (valószínűleg arab) törzsek - Ábrahámnak Ketúrától született gyermekei (1Móz 25,1-4). Izmaeliták - Ábrahámnak Hágártól született gyermekének utódai (1Móz 25,13; 25,12-18). Az idézett szövegek majdnem mind az illető nép törzsekre-nemzetségekre tagozódását sejtetik. Midjánra vonatkozólag az 1Móz 25,4-et érdemes még összevetni 4Móz 25,15-tel, ahol egyik nemzetségéről van szó. Jellemző, hogy a városlakó kánaániakkal kapcsolatban ilyen hagyományt nem találunk.
Az ókori Közel-K-en a törzsek lélekszáma nem lehetett nagy. Vándorló életmód olyan területeken alakult ki, amely nem tudott sűrű népességet eltartani. Tízezer fölött már akkora területen kellett szóródniuk, amely áttekinthetetlen a lassan mozgó nyájakkal. Tevés nomád ekkor még gyakorlatilag nem volt. Éhínségek, hadi események gátat szabtak a szaporodásnak. Másrészt a többnejűség, a korai házasságkötés kedvező körülmények között rendkívül gyors szaporodást is lehetővé tett. Ilyenkor egy nemzetség hamarosan törzzsé nőtte ki magát és új viszonyok álltak elő. Egy terület túlnépesedése szükségessé tette a szétválást (vö. Ábrahám és Lót elválása). A népesség egy része kénytelen volt új területet keresni. Mezopotámia lakossága pl. állandóan cserélődött a betelepülések révén. Mindent összevéve, egy-egy törzs lélekszáma néhány ezerre tehető, egyes esetekben ezer alatti lélekszám sem tekinthető meglepőnek.
Ha a térképen vizsgáljuk Izráel törzseinek területét, abból le kell számítanunk a terméketlen területeket (mocsaras, sziklás vagy sivatagos helyek, ld. PALESZTINA), a köztük élő kánaániak által lakott részeket. A honfoglalás utáni időben egy-egy törzsnek meglehetősen kevés maradt. Ha a letelepedés után szaporodásnak indultak is, lényegesen nem léphették túl a fent megállapított létszámot. A 4Móz 26 adatai azért bizonytalanok, mert az 'elef jelentése eredetileg nem ezer, hanem »csapat«.
Mindez nem jelenti azt, hogy a törzsek minden esetben jelentéktelenek voltak. MARI szövegekből tudjuk, hogy a területükön élő »Benjámin« törzzsel komoly tényezőként kellett számolni. Asszír királyok is folytattak nomád törzsek ellen változó sikerű hadjáratokat. Mozgékonyságuk, szívósságuk, saját területükön a terepismeretük félelmetes ellenféllé tehetett egy törzset vagy törzsszövetséget, különösen, ha rátermett vezetőjük támadt. Sajnos, szervezetükről nem sokat tudunk. Egyes vélemények szerint a törzs h. elnevezései (sébet, mat teh) a kormánypálcára utal, tehát erős monarchikus vezetéssel kell számolnunk. Ez nyilván időnként és törzsenként különböző volt. Szava lehetett a nemzetségfőknek, a törzs VÉNeinek. A rokonság tudatával, összetartó erejével katonai tényezőként is számolnunk kell.
Kultúrájukra csak analógiák alapján következtethetünk. A szájhagyomány erős volt. Ebben a múlt eseményei leegyszerűsítve maradtak fenn, a törzs története családi eseményekként. (Ld. még IZRÁEL TIZENKÉT TÖRZSE)
CP
