Tökéletes, tökéletesség
Tökéletes, tökéletesség H. támím, sálím, g. teleiosz, teleiotész, teleoó. Az ÓSZ-ben a kifejezés jelentése: »valami teljes, készen van, tökéletes«. A kifejezés elsősorban az áldozati nyelvben nagy jelentőségű, ahol az áldozati állat megvizsgálhatóan tökéletes, fogyatkozás nélküli állapotát jelöli (3Móz 22,18-21; 4Móz 19,2). Használják emberekkel kapcsolatosan is, ekkor az ember feddhetetlenségét jelenti (1Móz 6,9; 17,1). De az Isten és ember kapcsolatára is alkalmazza az 5Móz 18,13: »Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!« (vö. Józs 24,14). Az emberek közötti kapcsolat minőségére az Ám 5,10 használja, ahol a támim a megbízható, tökéletes emberi beszéd. A kifejezést különösen a Zsolt és a Péld szereti (pl. Zsolt 18,24.31). Az ember szíve osztatlanul az Úré (1Kir 8,61; 11,4; 15,3.14; 1Krón 28,9).
Az ÚSZ-ben az ÓSZ-i szóhasználat folytatódik: teleiosz elsőrenden az osztatlan szívet jelenti. A tökéletes az, aki osztatlan szívvel áll Isten előtt, tehát semmi nem állhat közéjük, ami elválaszthatná az embert Istentől. De mindig az összefüggésből derül ki, hogy ez a tökéletesség mit is jelent. A Mt 5,48-ban a tökéletesség Istenre vonatkoztatva az, hogy ő osztatlanul árasztja bűnösökre és igazakra egyaránt jóságát. Amiképpen Isten a maga jóságában korlátok nélküli, úgy kell Jézus tanítványainak is szeretetükben a tökéletes teljességre törekedniük. Ez magában foglalja az ellenség szeretetét is. Ebben az értelemben használják a katolikus levelek is (Jak 1,4). Tökéletes az az ember, akinek a cselekedete tökéletes, azaz teljes munkát végez. Az állhatatosság (hüpomoné) teszi teljessé a munkát, az állhatatosság viszont a kipróbált hit eredménye. Tehát a szenvedések tüzében hit által kipróbált személy ezzel a tökéletes cselekedettel lesz maga is teljessé. Jakab apostol számára az a tökéletes ember, aki meg tudja fékezni a testét (Jak 3,2). A test fékentartásának a csúcsa az, ha valaki a nyelvét meg tudja zabolázni, mert a nyelv megzabolázása az egész testre kihat. A tökéletes ember a beszédében sem hibázik. Mindaz, ami hibátlan és fogyatkozás nélküli, Istentől jön (Jak 1,17), tőle nem jöhet kísértés (Jak 1,13).
A teljes szeretet, amelyben nincs semmi hiányosság, kiűzi a félelmet (1Jn 4,18). Ezért a szeretetben a hívő tökéletes közösségben lehet Istennel (1Jn 4,16b). Ez a szeretet azonban Istentől jön (1Jn 4,16a.19b). Aki a szeretetben marad, az az Isten szeretetén belül marad (1Jn 4,16b). A 2Tim 4,5-ben olvasható felhívás, hogy ti. Timóteus legyen józan mindenben (1Pt 1,13), etikai és eszkhatológiai megalapozást kap.
Pál apostol a kegyelmi ajándékokról szóló tanításában szembeállítja a tökéleteset a részlegessel, a töredékessel (1Kor 13,10). A kegyelmi ajándékok nem adják Isten teljes ismeretét. Ez csak a színről színre látás idején fog bekövetkezni (1Kor 13,12). A Kol 4,12 arról a tökéletes állhatatosságról szól, amelyre Isten akarja eljuttatni az övéit. Ezért a gyülekezetnek is imádkoznia kell (Kol 1,9). Tökéletes ember az ókori gondolkodás szerint csak felnőtt lehet. Ezért a »tökéletes« és »felnőtt« jelentésmezői gyakran átfedik egymást (1Kor 14,20; Kol 1,28). Az éretlen gondolkodás ui. a gyermekre jellemző (1Kor 13,11). A nyelveken szólást is szembeállítja az érett, felnőtt keresztyének ítéletével (Róm 12,2; 1Kor 2,6; 14,20; Ef 4,13; Fil 3,15). A Zsid 5,14 különbséget tesz a nagykorúaknak szóló tökéletes tanítás és a gyermekeknek szóló elemi tanítás között. (Ld. még TELJES, TELJESSÉG.)
VG
