Tizenkét Pátriárka Testamentuma
Tizenkét Pátriárka Testamentuma Keresztyén átdolgozású zsidó traktátusgyűjtemény, 12 részben. Formai előképe az 1Móz 49-ben leírt történet a halálra készülődő Jákóbról, aki mindegyik fiának külön áldást és jóslatokat ad. E traktátusban viszont a 12 pátriárka külön-külön végakaratát, emlékezéseit és jóslatait találjuk, MIDRÁS-szerű részletezéssel. Műfaja apokaliptikus, tartalma azonban sokkal inkább etikai-parainézis, a hellenista zsidóságban uralkodó erkölcsi normák alapján, mely számos gondolatot átvett a népszerű filozófiából.
A könyv 10 görög kéziratban maradt fenn, 2 örmény változatban és ószláv fordításban, az utóbbi erőteljes keresztyén átdolgozásban. A mű előfokainak tekintik az arám nyelvű Test. Lévit és Naftálit, melyeket Qumránban és a kairói Genizában találtak meg. Eredetileg a Qumránhoz közelálló körökben keletkezhetett, de nem magában a pusztai szektában. A meglévő fordítások már keresztyén átdolgozásban maradtak fenn, mai alakjukban Kr. u. 200 körül keletkezhettek.
Az egyes pátriárkák nevével jelzett részek alcímei a traktátus etikai jellegét tükrözik. Ruben - a lelkületről, Simeon - az irigységről, Lévi - a papságról és a gőgről, Júda - bátorságról, kapzsiságról, paráznaságról, Izsakhár - az egyszerűségről, Zebulon - a részvétről és az irgalomról, Dán - a haragról és a hazugságról, Naftáli - a természetes jóságról, Gád - a gyűlöletről, Ásér - a gonoszságról és az erényről, József - a tisztaságról, Benjámin - a tiszta érzelemről. A 12 rész közös gondolata, hogy vessék alá magukat a lévita papságnak és Júda uralmának. Több helyen szól a pogányok megvilágosításáról és üdvéről (TestLévi 5,7; 18,9), ez lehet, hogy már az átdolgozás előtti részben benne volt.
BJ
