Tircá
Tircá H. tircáh.
A város a Bét-Seánból Bételbe vezető úton fekszik, annak majdnem a felénél. Tircától D-DNy-i irányban van Sikem, Ny-ra pedig Samária, mindkettő kb. 10 km-re. Három oldalról a Samáriai-hegyek veszik körül, és csak DK-i irányban van sík vidék ott, ahol a Vádi el-Faria folyik és gyűjti össze a hegyekről lecsordogáló patakok vizét, amelyet aztán a Jordán folyóhoz szállít.
Régészeti adatok szerint már a Kr. e. 4. évezredben laktak ezen a helyen, és a középső bronzkortól kezdve folyamatosan lakták a 9. szd.-ig. A Józs 12,24 azok között a városok között sorolja fel, amelyeket Izráel a honfoglalás során meghódított és önálló uralkodóval rendelkezett. Az ország törzsi felosztása során Manassé törzsének jutott. Ebben a korban igen virágzó élet folyhatott benne és egyúttal az izráeli városépítészet jellegzetességeit is magán viseli: utcái rendezettek, a lakóházak szabályszerűek és egyformán épültek egymás mellé. Az utcáról bevezető kapu egy udvarra nyílott, és körülötte helyezkedtek el a lakóhelyiségek.
Az ország kettészakadása után SIKEM volt egy ideig, aztán PENUÉL az északi ország fővárosa (1Kir 12,25), amelyeket szintén I. JEROBOÁM építtetett ki, de valamilyen oknál fogva nem volt ezekkel elégedett és ezért Tircába helyeztette át a székhelyét. A Jeroboámot követő izráeli királyok közül BAASÁt, ÉLÁt, ZIMRIt és OMRIt említi meg a B, akik szintén Tircából kormányozták az országot (1Kir 15,21.33; 16,6.8k.23k). Omri csak hat évig használta fővárosként Tircát, utána SAMÁRIÁt építette ki (1Kir 16,23k). A véres trónviszályok, lázadások nem tettek jót a városnak, és amikor Omri felvonult Zimri ellen, az látva, hogy elveszítette uralmát, magára gyújtotta a királyi palotát (1Kir 16,18). Tircá ezek után háttérbe szorult, de egy ideig még számon tarthatták fővárosi mivoltát; mert egy hasonlóan zavaros, királygyilkosságokkal terhes időben innen indult el MENAHÉM, hogy a Samáriában székelő SALLÚMtól elragadja a hatalmat, és uralomra jusson. Az asszír hódítás végzetes következményekkel járt Tircá számára is, Kr. e. 600 körül már teljesen elpusztult. A város szépsége olyan megragadó lehetett, hogy Jeruzsálemmel együtt emlegették (Énekek 6,4).
Manassé utódának CELOFHÁDnak öt lánya volt, akik közül a legkisebbet Tircának hívták (4Móz 26,33; 27,1; 36,11; Józs 17,3).
SzL
