Templom megtisztítása
Templom megtisztítása Ev-i történet, amelyet mind a négy evangélista feljegyzett (Mt 21,12k.23-27; Mk 11,15-17.27-33; Lk 19,45k; 20,1-8; Jn 2,13-22.23-25). A leírás szerint Jézus, ostorral a kezében, kiűzte a templom külső udvaráról az áldozati állatokat áruló kereskedőket és templomi pénzváltókat. A történet a szinoptikusoknál a passiótörténet lényeges eleme, Jánosnál pedig az ev elején áll, anélkül hogy az események későbbi alakulására különösebb hatással volna. A templom megtisztítása, a templomépítéshez és a kultuszreformhoz hasonlóan, messiási tett (ld. 1Kir 6-8; 2Kir 22-23). A kereskedés közvetlen kapcsolatban állt a templomi áldozatbemutatással. Az ott folytatott adásvételt engedélyhez kötötték, amelyből a főpapi család nagy hasznot húzott. Ez a fajta kereskedés csak a páskát megelőző időben volt engedélyezve. Jézus tettét az Ézs 56,7 idézete értelmezi: a templom nem áldozóhely, hanem az imádság háza, amit nem lehet kereskedéssel összekötni. A népek előudvara viszont piactérré változott, ezért kell megtisztítani. A templom megtisztításának tehát nem reformáló, hanem jelszerű jellege volt: Isten eszkhatológikus házára utal, amely minden nép számára az imádság háza lesz. Izráel vezetői viszont rablóbarlanggá tették (ill. Jn 2,16 szerint: »kalmárkodás háza«). Mt leírásában vakok és sánták is bemehetnek a templomba, akik egyébként (a 2Sám 5,8 rendelkezése alapján) ki voltak a kultuszból rekesztve. A Messiás most a maga gyülekezetébe hívja őket és ezáltal kultuszképessé lesznek.
A tanítványokat Jn ev szerint olyan mélyen megrendítette ez az esemény, hogy az írás szavai jutottak eszükbe (Zsolt 69,10). Amikor a Nagytanács tagjai Jézustól csodát kérnek, hogy ezáltal igazolja messiás-voltát, akkor Jézus a templom lerombolására, ill. három napon belüli felépítésére utal (Jn 2,19; vö. Mt 26,61; Mk 14,58). A zsidók nem értik Jézus titokzatos szavait, és a tanítványok is csak feltámadása után értették meg szavainak értelmét, hogy ő testének templomáról beszélt (Jn 2,21-22). (Ld. még TEMPLOM)
VG
