Temetkezés, temet

Teljes szövegű keresés

Temetkezés, temet 1. A holttest tisztességes eltakarítása kötelesség, mindenki számíthat rá, hogy majd vele is megteszik. Elsősorban a család feladata (Bír 16,31), ha nincsenek kéznél, a környezet kötelessége, pl. a király szolgáié (2Kir 9,28). Isbóset levágott fejét Abnér sírjába temetik (2Sám 4,12). Mózest Isten temeti el (5Móz 34,6). Még a kivégzett gonosztevő is részesült benne (5Móz 21,22k), főbenjáró esetben csak gödörbe dobták és követ halmoztak rá (Józs 7,26; 2Sám 18,17). Temetetlenül maradni nagy szerencsétlenség, súlyos ítélet (1Kir 13,22; 2Kir 9,25k.34kk). Az ítélet súlyosbítása, ha országos katasztrófa után temetetlenül maradnak a holttestek (Jer 16,6 vö. Ám 6,9k).
A holttest elégetése nem volt szokásban. Rendkívüli eset, hogy Saul és fiainak holttestét elégetik, de a csontokat ekkor is eltemetik (1Sám 31,11-13).
2. Ha csak lehetett, a család együvé temetkezett. Ábrahám sírhelyet szerez (1Móz 23), ahova aztán eltemetik Sárát, őt magát, Izsákot, Rebekát, Leát, Jákóbot (1Móz 49,29-50,13).
Családi sírba temetik Gedeont (Bír 8,32), Sámsont (Bír 16,31), Aszáélt (2Sám 2,32), Ahitófelt (2Sám 17,23).
Temetkeztek alkalmi sírokba, ilyenkor igyekeztek valamilyen módon megjelölni. Debórát fa alá temetik (1Móz 35,8), Ráhel sírja fölé emlékoszlopot állítanak. Az eddig felsoroltak mind kiemelkedő személyek, családok voltak. A köznép temetője sokkal egyszerűbb lehetett (2Kir 23,6; Jer 26,23).
3. Balzsamozás csak rendkívüli esetben történt: Jákób és József, mindkettő Egyiptomban, a későbbi hazaszállítás érdekében (1Móz 50).
Az ÚSZ idején a család anyagi erejéhez mérten illatos kenőccsel kenték be a holttestet (Mk 14,8; Jn 19,39k). A holttestet szorosan bepólyálták, arcát kendővel bekötötték (Jn 11,44). Ezeket találták meg később Jézus üres sírjában (Jn 20,5-7). A holttestet megmosták, kiterítették (ApCsel 9,37), menetben vitték a sírhoz (2Sám 3,31), valami arra alkalmas hordágyon, nem lezárt koporsóban (Lk 7,12-15). Mindez annyi előkészületet igényelt, amit a szombat közelsége miatt Jézusnak már nem tudtak megtenni, ezért a szombat elmúltával akarták pótolni (Lk 23,56-24,1).
4. A temetés a közelállók kötelessége. Ricpá hősies erőfeszítéssel akadályozza meg, hogy kivégzett hozzátartozóit madarak vagy vadak felfalják (2Sám 21,10), ezzel biztosította későbbi eltemetésüket. Ezért hitvallás arimátiai József és Nikodémus feladatvállalása Jézus temetésénél (Jn 19,38k).
Egyes esetekben Isten szolgálata háttérbe szorítja ezt a kötelezettséget. Pap csak közvetlen hozzátartozójának temetésénél segédkezhet (3Móz 21,1-3), főpap, názír még azoknál sem (3Móz 2l,10k; 4Móz 6,7). Jézus azt igényli követőitől, amit az ÓSZ-ben Isten csak a főpaptól és názírtól (Lk 9,59k)! Ld. még GYÁSZ; SÍR; SÍRBOLT; SÍRÁS; SIRATÓASSZONYOK
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT