Teljes, teljesség

Teljes szövegű keresés

Teljes, teljesség H. málé, támam, sálém, g. pléroó és derivátumai (plérész, pléróma). A kifejezések jelentése: »valami ürességet megtölteni«, »hiányt feltölteni, kiegészíteni«, ill. átvitt értelemben »kívánságot teljesíteni«, »imát meghallgatni«, »munkát teljesíteni«; idői értelemben: egy bizonyos idő eljövetele.
Az ÓSZ-ben az elsődleges, szó szerinti jelentése található pl. 1Móz 21,19-ben; 42,25-ben, 2Kir 4,4-ben stb. Jelenti továbbá a tengert és annak teljességét (Zsolt 96,11; 98,7). Az 1Móz 1,28-ban és 9,1-ben azt a feladatot kapja az ember, hogy töltse meg a földet (vö. Zsolt 24,1). Átvitt értelemben jelenti az ima meghallgatását (Zsolt 20,6), a munka befejezését (1Kir 7,51). Gyakran használatos a kifejezés az idővel kapcsolatosan: »betelt« valaminek az ideje, azaz eljött az idő (pl. 1Móz 25,24; 3Móz 8,33; 4Móz 6,5; 2Krón 36,21; Jer 25,12). A képzet alapja az, hogy Isten az ember idejének határt szabott (pl. 1Móz 15,16; Dán 8,23). Speciális értelemben jelenti a prófétai ígéretek beteljesülését (1Kir 2,27; 8,15.24; 2Krón 36,21k).
A prófétáknak, Isten választott embereinek egyik jellegzetessége, hogy megteltek Isten Lelkével (pl. 2Móz 28,3; 31,3; 5Móz 34,9). Isten dicsősége betöltötte a szent sátort (2Móz 40,34k), az első (1Kir 8,10k; 2Krón 5,14; 7,1) és a második templomot (Hagg 2,9), sőt betölti az egész földet (4Móz 14,21; Zsolt 72,19; Ézs 6,3; Jer 23,24). Az idők végezetén az egész föld tele lesz Isten dicsőségének az ismeretével (Hab 2,14).
Az ÚSZ-ben hasonló szóhasználattal találkozunk. Az idő betelése, ill. teljessége a megfelelő idő eljövetelét jelenti (Mk 1,15; Lk 1,23.57; 2,6.21; 2,43; 4,21; Jn 7,8.30; 12,33; 13,1; 17,1; ApCsel 7,23; 21,26).
Pál a Gal 4,4-ben arról beszél, hogy amikor »az idők teljessége« eljött, Isten elküldte Fiát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy elérkezett egy meghatározott időpont, hanem azt, hogy az üdvösség ökonómiájában az emberi idő teljességéhez jutott (vö. Ef 1,10). A Róm 13,10-ben a törvény betöltéséről van szó (vö. Jn 13,34; Gal 5,14; 6,2).
A Szentlélekkel is teljessé válhat az ember (Lk 1,15.41.67). Jézus a Szentlélekkel megtelve tért vissza a Jordántól megkeresztelkedése után (Lk 4,1). Az első pünkösdkor Isten Szentlelkével telt meg mindenki (ApCsel 2,4). Kegyelemmel is teljes lehet az ember (Lk 1,28). Ha nem Isten Lelkével teljes, akkor negatív dolgok töltik meg (Lk 4,28; 6,11; ApCsel 5,3.17; 13,9.45; 19,28).
Valamennyien a testté lett ige teljességéből kaptunk kegyelmet, mivel ő (ti. Jézus) »telve van kegyelemmel és igazsággal« (Jn 1,14.16). Kol 2,9 szerint Krisztusban lakik testileg Isten egész teljessége. A hívők ebből a teljességből részesednek (Kol 2,10).
Végül Jn ev-a gyakran kapcsolja a teljességet és az örömöt egybe. Ez az öröm a Jézus öröme, amelyet ő életével a tanítványokban munkált (Jn 15,11; 17,13). Ez az öröm teljes (Jn 15,11; 16,24; 1Jn 1,4; 2Jn 12). (Ld. még BETELIK, BETELJESEDIK; TÖKÉLETESTÖKÉLETES
VG

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT