Tégla
Tégla Agyagból kiformázott, napon szárított vagy kemencében kiégetett építőanyag; kötőanyagául leggyakrabban felaprított szalmát használtak. A téglák egymáshoz illesztésére olvasztott szurok szolgált. Az ókorban használatos tégla a mainál jóval nagyobb és négyzet alakú volt. Használata a folyam menti országokból terjedt el, ahol a megfelelő alapanyag rendelkezésre állt (Mezopotámia, Egyiptom), de használták Palesztinában is, a terméskőnél könnyebb megmunkálhatósága miatt. Lehetőség szerint azonban a téglafalakat terméskő alapra rakták. Téglából kezdett épülni BÁBEL TORNYA (1Móz 11,3). Egyiptomban Izráel fiait rabszolgamunkaként tégla előállításával foglalkoztatták, ez a munka egyébként is rabszolgák és hadifoglyok feladata volt (2Móz 5,6kk; vö. 2Sám 12,31). Ézs 65,3-ban a »téglaoltár« jelentése bizonytalan, valószínűleg hordozható oltárról van szó. Az ÚSZ az építőkő kifejezést használja (Mt 24,2; 1Pt 2,4).
