Tartomány
Tartomány H. mödúnáh, g. eparkheia.
Egy adott ország közigazgatásilag és politikailag egységes területe, amely viszonylagos autonómiával rendelkezik. Izráel is fel volt osztva tartományokra, amelyek egységesen állítottak ki - a maguk zászlaja alatt - katonaságot, ha hadba kellett vonulni (1Kir 20,14-19). Tartományok felállítására különösen a nagy világbirodalmakban volt szükség, hogy az ország irányítása egyszerűbb legyen. Amikor az Újasszír Birodalom (vö. ASSZÍRIA) meghódította Izráelt, akkor egyúttal bekebelezte a tartományi rendszerébe. Ezt a tartományi beosztást a későbbi világhatalmak, BABILONIA, PERZSIA is átvették, esetleg olykor változtattak rajta valamit. Az Újbabiloni Birodalom miután meghódította Júdát, nem tette önálló PROVINCIÁvá, hanem a szomszéd tartományhoz, SAMÁRIÁhoz csatolta. I. DÁRIUS, perzsa uralkodó viszont Palesztinát és Szíriát egy tartománnyá vonta össze, ez lett a Folyamon túli tartomány (Ezsd 5,3; 6,6; 7,21; vö. SATRAPA). I. ARTAXERXÉSZ alatt viszont Júda önálló provinciává lett, és Nehémiás volt a HELYTARTÓ. Amikor POMPEIUS Kr. e. 63-ban meghódította Palesztinát, attól kezdve római provinciává vált.
