Takács
Takács Izráelben elsősorban a háziasszonyok szőttek kendőket, terítőket, takarókat, női és férfiruházatot (Péld 31,13.19.21.22). Eleinte fekvő szövőszéken szőttek, mégpedig úgy, hogy földbe levert, erős tartófák között horizontális irányban kifeszítették a szálakat, majd egy vetélővel a kifeszített szálak között keresztbe húzták a fonalakat. Később már álló szövőszékeket is használtak, vagyis a hosszirányú szálakat felül rögzítették, alul pedig súlyokkal húzatták ki. Ilyen esetekben a szövés alulról felfelé haladt, majd az elkészített szövetet felső szálainál levágták (vö. Ézs 38,12). Később a takácsmesterség férfiak által gyakorolt mesterség lett (2Móz 28,39; 1Krón 4,21). Díszes, sokszínű szöveteket szőttek, értékes lenruhákat, varrás nélküli ruhadarabokat is (vö. Jn 19,23). Tilos volt szövetet vagy ruhát különböző fonalakból szőni (3Móz 19,19; 5Móz 22,11). 2Sám 21,19 szerint a gáti Góliát lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája. A Jób 7,6-ban említett »takács vetélője« az élet gyors múlását jelképezi.
