Tábor, táborozik, táborhelyek

Teljes szövegű keresés

Tábor, táborozik, táborhelyek A tábor vonuló (nomád) nép vagy katonaság ideiglenes, de zárt egységet képező tartózkodási helye. Így táborozva haladt Izráel Egyiptomból az ígéret földje felé, táborhelyeik a vonulás útját adják meg.
A tábornak szigorú rendje volt. Akijelentés sátra a táboron kívül volt, aki az Urat kereste, annak ki kellett mennie (2Móz 33,7). A keresztyének számára ez jelkép, a »Krisztus gyalázatának« hordozására (Zsid 13,13). Másik leírás szerint a sátortól ugyan távolabb, de azt körülvéve táboroztak, mindegyik törzs a maga hadijelvénye körül, a sátrat a léviták tábora őrizte (4Móz 2; vö. 1,53).
A pusztai vándorlás táborhelyei pontosan föl vannak jegyezve, sajnos a helyek jó részét nem lehet azonosítani (4Móz 33).
Első huzamosabb táborozásuk a Sínai-hegyével szemben volt (2Móz 19,2), itt maradtak mindaddig, amíg megtörtént a szövetségkötés a hozzá kapcsolódó eseményekkel (2Móz 19,1-4Móz 10,11). Innen kezdve élükön az Úr jelenlétét szimbolizáló SZÖVETSÉG LÁDÁJA haladt. Párán pusztájában tartózkodtak Kánaán kikémlelésének idején (4Móz 13,3), majd hosszabb időt töltöttek Kádésban (4Móz 20,1). Utolsó hosszabb táborozásuk helye Móáb síksága (4Móz 22,1-Józs 3,1).
A tábor tisztaságára ügyeltek. Áldozatok maradványát a táboron kívül kellett megsemmisíteni (2Móz 29,14). A poklos embernek a táboron kívül kellett laknia (3Móz 13,46; 14,3). Lehetett megszégyenítés is, ha valakinek ideiglenesen a táboron kívül kellett maradnia (4Móz 12,14; 31,19).
Valaki ellen tábort járni: megtámadni, harcolni ellene (Jer 50,29). Valaki mellett tábort járni: megvédeni. Isten népének vigasztalása, ha az Úr veszi körül táborral (Zsolt 34,8; Ézs 29,3).
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT