Számmisztika
Számmisztika Régi időktől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak a számoknak. Ugy gondolták, hogy valami erő vagy törvényszerűség rejtőzik bennük. A vallás és később a mágia, a varázslás területén megjelentek a szent számok. Ezeknek a Bibliában is nyoma van.
Az egy a sokasággal szemben hangsúlyos, mint Isten egyetlensége a bálványok sokaságával szemben (5Móz 6,4). A deuteronomiumi teológia (Kr. e. 7. szd.) alapgondolata: egy Isten, egy ország, egy nép. Jézus mondása: Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30), nem annyira ontologikus, mint inkább funkcionális értelemben veendő: Jézus teljesíti az Atya akaratát, Tőle kapott küldetését. Egy az egyház (Jn 17,21; 1Kor 12,12-14; Ef 4,3-5), és egy a férj a feleséggel (1Móz 2,24; Mt 19,5; Ef 5,31).
A kettő a természetben és az emberi testben meglevő adottság: tél és nyár, világosság és sötétség, éjjel és nappal, ég és föld stb.; és vannak páros testrészek. Valaminek a két vége a teljességet fejezi ki: ég és föld = világ, jó és rossz tudása - mindentudás, »talpától a feje tetejéig« = az egész ember. De a perzsa dualismus, a jó és a rossz istenségről szóló tan nem került be a Bibliába. Jó és rossz sors egyaránt az Úrtól van (Ézs 45,7).
A hármas szám megjelenik az ókori világképben: ég-föld-alvilág (2Móz 20,11); az antropologiában: test-lélek-szellem; az apokaliptikában (3 világperiódus); a sumer, a babilóniai és az egyiptomi vallásban (isteni triász: Anu-Enlil-Ea; Sin-Samas-Istár; Isis-Osiris-Horus). A népek három őstől származnak (Sém-Hám-Jáfet). Istent háromszor szólítják meg (Trisznagion; Ézs 6,3); naponta háromszor kell imádkozni (Dán 6,11); háromszoros az ároni áldás (4Móz 6,24-26); háromszoros átok éri Kánaánt (1Móz 9,25-27).
Az ÚSZ-ben a hit-remény-szeretet hármas útja mellett (1Kor 12,31; 13,13) néhány trinitárius locus is van: Mt 28,19; Jn 14,26; 1Kor 12,4-6; 2Kor 13,13; 1Pt 1,2 és 1Jn 5,7-8 szövege (a későbbi kéziratok szerint).
A négyes szám alapja a négy égtáj: előttem (= keletre), mögöttem, jobbra és balra. Ez a szám is a teljességet fejezi ki. Négy folyó volt az Éden-kertben (1Móz 2,10-14); négy kerubot lát a próféta, négy arca és négy szárnya van mindegyiknek (Ez l,5kk); négy szarvat (Zak 2,1-3), négy kovácsot (Zak 2 4-6) és négy pásztort (Zak 11,4-17) küld az Úr; négy vadállat négy egymás után következő világbirodalmat jelképez (Dán 7); hasonló értelmű az eredetileg négyféle anyagból (arany, ezüst, réz és vas) készült szobor is (Dán 2,31kk); négyen vannak az apokaliptikus lovasok (Jel 6,1kk) és négy élőlény van Isten trónusa előtt (Jel 4,6kk).
A hetes szám a 28 napos Hold-hónap negyedrésze. A hetedik nap, a nyugalom napja a Papi teremtéstörténet szerint a teremtés célja (1Móz 2,3). Bálám hét oltárt épít, és azon hét bikát és hét kost áldoz (4Móz 23,1.4); Jerikó elfoglalása előtt hét pap hét harsonával hat napon át egyszer, végül a hetedik napon hétszer járja körül a várost (Józs 6,1kk); Illés hétszer küldi szolgáját a Karmel-hegy tetejére (1Kir 18,43.44); a rabszolga a hetedik évben válik szabaddá (2Móz 21,2); hétszer hét év után az ötvenedik esztendő a felszabadulás éve (3Móz 25,8kk); a próféta hét szám-mondást mond el (Ám 1,3-2,8; itt a Júda-mondás későbbi; ld. még Ám 3,3-7; 4,6kk). A templomban levő lámpatartó is hétkarú. A nagy ünnepeket hét napon át kellett tartani (2Móz 12,15.19; 4Móz 29,12). János látomásában hét gyülekezetnek és azok hét angyalának szól az üzenet (Jel 1,11-3,22); a látnok hét arany lámpatartót lát (Jel 1,12), ezek azonosak a hét gyülekezettel (Jel 1,20; 2,1); az Emberfia hét csillagot tart a jobb kezében (Jel 1,16); hét pecsét van azon a könyvön, melyet felnyit a Bárány (Jel 5,1; 6,1kk); a Báránynak hét szarva és hét szeme van, ezek Isten hét lelkével azonosak (Jel 5,6); hét angyal trombitál (Jel 8,7-9,13; 11,15); hét mennydörgés szólal meg (Jel 10,3k). A hatalmas sárkánynak és a tengerből feljövő fenevadnak is hét feje van (Jel 12,3; 13,1). Hét angyalnál van a hét utolsó csapás (Jel 15,1.6.8); ezek Isten haragjával teli hét poharat vesznek át (Jel 15,7; 16,1-21; 17,1). A vörös fenevadnak, melyen a nagy parázna ül, hét feje van (Jel 17,3); a hét fej azonos hét heggyel, melyek hét királyt jelentenek (Jel 18,9).
A tízes szám a Tízparancsolat száma. Összefügg az ember kezén levő tíz ujjal. A Jézus példázatában szereplő asszonynak tíz drahmája van (Lk 15,8); tíz mináról, tíz szolgáról és tíz városról (Lk 19,11-27); valamint tíz szűzről szól (Mt 25,1). De a fenevadnak is tíz szarva van, és ezeken tíz korona (Jel 13,1; 17,3); ezek a szarvak tíz királlyal azonosak, akik a fenevadnak szolgálnak (Jel 17,12-17). Tízféle bűn zárja ki az embert Isten országából (1Kor 6,9.10).
A tizenkettes szám összefügg a 12 hónappal. Jákóbnak tizenkét fia, Izráelnek tizenkét törzse volt; ld. még Náhór, Izmael és Ézsau tizenkét fiát (1Móz 22,20kk; 25,13k; 36,15kk). Jézusnak tizenkét tanítványa volt. A mennyei Jeruzsálemnek tizenkét kapuja lesz (Jel 21,12-14). A város méretei (tizenkétezer futam hosszú, széles és magas, fala 144 könyök) a tizenkettes szám szorzatai, éppúgy, mint a Bárány előtt álló száznegyvennégyezer ember (Jel 21,15-17; 14,1) és az ÓSZ és ÚSZ népét együttesen jelképező huszonnégy vén (Jel 4,4).
A negyvenes szám mint határidő jelentős. Negyven napig tisztátalan az az asszony, aki fiút szült (3Móz 12,1kk); negyven napig volt Mózes a Sínai-hegyen (2Móz 24,18; 34,28) és Jézus a pusztában (Mk 1,13); negyven nap telt el Krisztus feltámadása és mennybemenetele között (ApCsel 1,3); negyven évig tartott a pusztai vándorlás (4Móz 14,34; Zsolt 95,10; Ám 5,25). Ld. még Dávid és Salamon uralkodási idejét (2Sám 5,5; 1Kir 11,42). Ez egy generációnak felel meg (Bír 3,11; 8,28; 13,1).
A hetvenes (pontosabban: hetvenkettes) szám a 360 napos év ötödrésze. Hetven nép van a földön a zsidó hagyomány szerint; Jákób családtagjai hetvenen voltak (2Móz 1,5; 5Móz 10,22); Izráel vénei hetvenen voltak (2Móz 24,1.9; 4Móz 11,16.24); a fogság ideje elvben 70 év (Ézs 23,15; Jer 25,11; 29,10); Dániel hetven év-hétről kapott kijelentést (Dán 9,24kk). Jézusnak hetvenkét tanítványa volt (Lk 10,1); tanítása értelmében hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani (Mt 18,22), szemben a hetvenhétszeres bosszúval (1Móz 4,24).
A nagyobb számok közt jelentős a fenevad száma: hatszázhatvanhat (Jel 13,18). A sokféle magyarázat közül kiemelkedik Nero(n) Kaisar (a betűk számértéke 616, ill. 666) és az a gondolat, hogy a fenevad nem ér célhoz; száma nem 777, csak 666.
Végül az ezres szám a héberben egy törzsnek valamelyik részét, nemzetségét is jelentheti. A hétezer hűséges ember kerek szám, melyet csak Isten ismer pontosan (1Kir 19,18). Így értendő Krisztus ezeréves uralmának a gondolata (Jel 20,1-6).
KD
