Saul

Teljes szövegű keresés

Saul 1. Izráel első királya (Kr. e. 1025-1010), akinek alakjában összpontosul a bírák korának teokratikus államformájából, egyúttal alacsonyabb fokú szervezettségéből a környezethez hasonlító királyságba (1Sám 8,4) történő átmenet minden feszültsége. Már királlyá válásának ellentmondásos történetei ezt bizonyítják.
Előzmény: A nép a királyság bevezetését kéri, Sámuel ezt ellenzi, az Úr rosszallja, de megparancsolja Sámuelnek a kívánság teljesítését (1Sám 8).
Saul, Kís fia tehetős benjámini családból származott (szamár, szolga 1Sám 9,3; ökrök, föld 11,5), testileg hatalmas (10,23). Apja szamarait keresve bevetődik Sámuel prófétához, aki Isten parancsára tisztelettel fogadja és titokban fölkeni Izráel királyává. Hamarosan beteljesülő jelekkel igazolja, hogy ez valóban Isten akarata. Az egyik ilyen jel, hogy extatikus próféták közé jutva maga is révületbe esett. Sámuel összehívta a népet Micpába, ahol sorsvetés jelöli ki Sault királynak, akit Isten ajándékaként ujjongva fogadnak. Jelentkezik az első ellenállás jele is (1Sám 9k).
Jábés-Gileád veszedelmes helyzetének hírére Saulra az Úr lelke száll, összefogja Izráel erőit és felszabadítja a várost. A hír érkeztekor épp a mezőről jött ökrei után. Indulása tehát hasonlít a karizmatikus vezetőkéhez, a bírákéhoz (11). Sámuel kiválik a vezetésből (12), búcsúbeszéde a helyzet teológiai értékelése. Érdekes, hogy a királyválasztást az ammóniak hadjáratával köti össze (12,12).
A kezdeti titoktartásra valószínűleg azért volt szükség, mert a filiszteusok ellenőrzésük alatt tartották a területet. Kezükben tartották a vas megmunkálásának monopóliumát, így fegyverzet, sőt gazdasági eszközök tekintetében Izráel fölébe kerekedtek (13,19-22). Ebben a helyzetben próbál Saul haderőt szervezni. Kezdeményezik a felszabadító harcot, mely győzelemmel végződik. Ennek során Saul fia, Jónátán tünteti ki magát, aki egyúttal Saul szerencsétlen fogadalmának akaratlan megtörője és szenvedő alanya lett, majdnem életével fizetett. Ekkor történik Saul első összeütközése Sámuellel (13k). Sámuel szavára, az Úr parancsára győztes hadjáratot vezet Amálék ellen. Közben újabb összeütközés Sámuellel (15).
Dávid bekerül Saul udvarába, a filiszteusok elleni eredményes csatározásokban népszerűsége nő, fölkelti a király féltékenységét, Jónátán a barátja, Mikal, Saul lánya a felesége lesz. Saul elüldözi Dávidot, majd a szabadcsapatot szervező Dávid üldözése köti le erejét (16-27). Közben kiirtja a nóbi papságot (21).
Közben a lassanként tért vesztő filiszteusok szervezkednek, döntő visszavágásra készülnek, hogy elveszett fölényüket visszaszerezzék. A feszültségek felőrölték lelki erejét, már korábban az elmebetegség tünetei mutatkoztak rajta (1Sám 16,14kk). Cselekvőképességének birtokában marad, de kétségbeesésében az éndóri halottidézőhöz fordul. Ekkor történik harmadik összeütközése Sámuellel, immár annak halála után (28). A csatát elvesztik az izráeliek, a súlyosan sebesült Saul nem akar ellenségei kezébe esni, ezért kardjába dől. Elesik vele három fia is. Meggyalázott holttestét Jábés-Gileád lakói mentik meg és temetik el tisztességgel (31).
Saul harcai - utolsó vesztett csatájától eltekintve - eredményesek voltak. Enyhítette az Izráelre kívülről nehezedő nyomást, ezzel előkészítette Dávid győzelmeit (1Sám 14,47k). Elkezdte a hadsereg megszervezését (14,49-52), főváros kialakítását (ld. GIBEA), az ásatások arra mutatnak, hogy ezt erődítménnyé próbálta kiépíteni. Uralma Izráel nagy részére kiterjedt, győztes csatát vívott a Jordánon túl (Jábés-Gileád), Dávidot Júda területén is üldözte, annak ellenére, hogy közben kanaánita városok voltak (Jeruzsálem ekkor még a jébúsziak kezén volt), sőt még tovább Amálék területére is behatolt. Ez a háború nem is védekező jellegű volt, itt ő kezdeményezett.
Sámuellel történő összeütközései azt mutatják, hogy vallási téren illetéktelen jogokat kezdett gyakorolni. Emiatt eltávozott tőle az Úr lelke (16,14; vö. 15,11). Miközben az izráeliek laza szövetségét megpróbálta a kor parancsa szerint egységbe kovácsolni, a pogány királyok módjára a vallási ügyeket is láthatólag megpróbálta saját irányítása alá vonni - amit aztán a későbbi királyok meg is tettek. Pedig képes volt őszinte bűnbánatra (15,24kk), és királyként végrehajtotta Isten akaratát a halottidézők és jövendőmondók kiirtásával (28,3.9). Karizmatikus vezetőként kezdte, királyként halt meg.
2. Edóm királya, az izráeli királyokat megelőző időből (1Móz 36,31.37).
3. Simeon egyik fia, egy kanaáni nőtől (1Móz 46,10; 2Móz 6,15; 4Móz 26,12k).
4. PÁL apostol zsidó neve (ApCsel 13,9).
CP

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages