Sámuel könyvei
Sámuel könyvei
1. A könyvek neve.
Sámuel két könyve az ÓSZ-i kánon második részébe, az »első v. korábbi próféták« csoportjába tartozik. A masszóréta szövegben (szokásos jelölése: TM, textus masoreticus) közvetlenül a Bírák könyve után következik. A LXX - s a mi B-nk is ezt követi - közbeiktatja Ruth könyvét. Nevét a kor kiemelkedő nagy prófétájáról, Sámuelről kapta. A régi héber kéziratok nem osztják két könyvre. Ezért tartalmaz olyan eseményeket is, amelyek Sámuel halála után következtek be. A LXX szerkesztői Sámuel és a Királyok két könyvét összetartozónak tekintették, s »Királyságok könyve« címszó alatt négy egységre bontva sorolták be a Kánonba. A királyságok első és második könyve Sámuel első és második könyvének, a királyságok harmadik és negyedik könyve pedig a Királyok első és második könyvének felel meg. Hieronymus »Királyságok könyve« helyett a »Királyok könyve« kifejezést használja. Sámuel könyve két részre tagolását 1448-ban átvette egy héber kézirat, majd 1517-ben Dániel Bomberg héber bibliakiadása is. Sámuel és a Királyok két könyve elválasztása nem tűnik szerencsésnek, mivel az 1Kir 1-2. fejezete még Dávidról szól. Ennek feltehetően szemléleti és keletkezési oka van. Az 1Kir 1-2-ben leírt eseményeket Salamon korához tartozónak tekintették. Sámuel könyvének az anyaga ezzel az idői határral állhatott előttük, s a hagyomány, a meglévő szöveg iránti tisztelet miatt nem változtattak a beosztáson. Sámuel könyve két részre osztásánál Saul halálát vették alapul.
2 A könyvek felosztása és tartalma.
Sámuel két könyve történetileg és időileg a Bírák könyvében leírt események folytatása. Izráel történelme siralmas mélységeiből a legmagasabb és legdicsőbb csúcsokra vezet. Időtartama kb. 100-120 évre tehető a Kr. e.-i 1000. év fordulóján. Az 1-2Sám anyaga a következő szakaszokra osztható: 1. Izráel története Sámuel születésétől a királyság kialakulásáig (1Sám 1-7: Sámuel születése; Anna hálaéneke; Éli fiainak bűne és ítélete; Sámuel elhívása; a filiszteusok győzelme Izráel felett; a szövetség ládájának fogsága és Szabadulása; Izráel megtérése és győzelme). 2. Izráel története Saul kiválasztásától elvetéséig (1Sám 8-15; Izráel királyt kér; Sámuel, Isten kijelentése alapján Sault felkeni Izráel királyává. Az ammóniak legyőzése után a nép megerősíti Sault királyi tisztében; Sámuel lemond bírói tisztéről. Saul, Jónátán hőstette révén győzelmet arat a filiszteusokon, de az amálekiek elleni hadjáratban súlyosan vétkezett, ezért Isten elvette tőle és házától a királyságot.) 3. Izráel története Dávid kiválasztásától Saul haláláig (1Sám 16-31; Sámuel - Isten elhívása, kiválasztása és kijelentése alapján - Isai fiát, Dávidot, titokban felkeni Izráel királyává. Dávid előbb citerásfiúként, majd Góliát legyőzése után harcosként Saul udvarába kerül. Dávid és Jónátán között őszinte, mély barátság szövődött. Saul viszont féltékeny lett Dávidra. Ezzel elkezdődött egy hosszú, szomorú harc, aminek Saul halála vetett véget.) 4. Izráel története Dávid trónra jutásától az egységes birodalom megteremtéséig. (2Sám 1-9; Saul halála után Júda azonnal királlyá választja Dávidot, a többi törzsek később, súlyos harcok után ismerik el királyuknak. Dávid elfoglalja Jeruzsálemet, s az ország fővárosává, a szövetség ládája odavitelével pedig kultuszi központtá teszi. A templomépítést Isten nem engedte meg Dávidnak, viszont megígérte neki, hogy háza és királysága örökké megmarad. Dávid legyőzi a filiszteusokat, valamint a környező népeket, világbirodalmat teremt, gondoskodik Jónátán fiáról, Mefibósetről.) 5. Izráel története az egységes birodalom megteremtésétől Dávid élete alkonyáig. (2Sám 10-20: Dávid legyőzi az arámokat, majd vétkezik Betsabéval. E bűn büntetéseként sok nyomorúság szakad Dávidra és házára: Ammón megszeplősíti Támárt, Absolon megöleti Ammont, majd később fellázad apja ellen, de a döntő ütközetben vereséget szenved, Jóáb pedig megöleti. Dávid, Jóáb feddésére erőt vesz gyászán. Sémeinek, Mefibósetnek megkegyelmez, Barzillajt hűségéért megjutalmazza. Dávidot előbb Júda, majd Izráel is megerősíti királyságában. Kudarcba fulladt Seba lázadása is, aki Izráelt szerette volna elszakítani Dávidtól.) 6. Függelék. (2Sám 21-24: Dávid kiszolgáltatja Saul hét leszármazottját a gibeóniak bosszújának. Kiújulnak a harcok a filiszteusokkal, de Dávid legyőzi őket. Dávid hálaéneke, utolsó szavai, vitézeinek listája után a népszámlálás bűnéről és büntetéséről, az Úr oltára helyének kijelöléséről szóló tudósítással fejeződik be a könyv.)
3. A könyvek szerzője és írásba foglalása.
Az izráeli tradíció szerint (Talmud, baba batra 14b) a könyv szerzője Sámuel próféta. A tartalomból azonban világosan kitűnik, hogy Sámuel nem lehet a könyv szerzője, hanem csak róla nevezték el. De ez nem zárja ki azt, különösen az 1Krón 29,29 összefüggésében, hogy az 1Sám egyes részei magától Sámueltől vagy közvetlen környezetétől származnak. Az 1Sám 10,25 is utal arra, hogy Sámuel személyesen is végzett írói tevékenységet. Az 1Krón 29,29-ben említett »Sámuel látnok könyve« nyilván nem azonos a kánonbelivel. Általános vélemény szerint a könyvek szerzője az események szemtanúja, a főszereplők kortársa volt. A legapróbb részletekig ismerte Dávid élete eseményeit, s munkája páratlan tárgyilagossággal írt mű. A könyvek megírása során felhasználta a már meglévő írásos feljegyzéseket, az 1Krón 29,29-ben említett prófétai könyveket, valamint az évkönyveket és a különböző listákat. A szerző személye ismeretlen. A könyv írásba foglalásának az ideje Dávid uralkodása végére vagy Salamon uralkodása elejére tehető.
4. Sámuel könyve és az ÓSZ-i kánon.
Sámuel könyve egy nagy prófétai szemlélettel írt történelmi mű része (ld. KRÓNIKAI TÖRTÉNETÍRÁS). A Királyok két könyvével való összefüggés nyilvánvaló. Ezt bizonyítja az is, hogy a LXX a Sám és a Kir könyveit »Királyságok könyve« cím alatt közli. A masszóréta-szöveg nagyobb egységre enged következtetni azáltal, hogy a Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok könyveit az »első v. korábbi próféták« cím alatt fogja össze. Lehetséges, hogy a Pentateukhosz (Mózes öt könyve) is része az említett nagy, prófétai szemléletű történelmi műnek, amihez a Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok könyvei is tartoztak. Aszerint, hogy mely könyveket tekintik e történelmi műhöz tartozónak, beszélnek Tetrateukhoszról, Hexateukhoszról, Enneateukhoszról (3-6-8-9 könyv). A nagyobb összefüggés ténye kétségtelen. Dávid és Salamon kora kiválóan alkalmas lehetett ilyen nagyszabású történelmi mű létrehozására.
5. A könyv célja, teológiai summája, irodalmi sajátossága.
Sámuel két könyve keletkezése, különösen egy nagy történelmi mű összefüggésében, szerves része és megnyilatkozása az izráeli nemzeti öntudat ébredésének. A szétszórt törzsekből egységes állam, a létében is veszélyeztetett népből palesztinai hatalom lett. A könyv íróját áthatja az a meggyőződés, hogy Izráel Istene a történelem Ura, a Mindenség Királya. Erre a meggyőződésre akarja olvasóit is eljuttatni. Isten határozza meg és irányítja az emberek és a népek sorsát. Az egyes eseményeket ok-okozati összefüggésbe állítja, s ezáltal a történetekből történelmet formál. A történelem teocentrikus szemlélete azonban nem jelenti az emberi oldal megrövidítését vagy elhanyagolását. Isten dicsőségét és páratlan nagyságát emeli ki azáltal, hogy minden eseményt a hit és engedelmesség, a hitetlenség és engedetlenség, s ennek következtében az áldás és az ítélet szoros kapcsolatában lát. Így készteti az embert, ragyogó eredmények között is, Isten előtti meghódolásra és alázatra, de így mutatja meg a legkétségbeejtőbb mélységekből is kivezető hit és engedelmesség útját. A könyv szerzője szemlélete alapján, s ennek folytatásaként mondhatjuk, hogy Izráel és Júda történetének e korai szakasza lényeges része Isten országa történetének, Isten üdvterve célba jutásának. Sámuel és Dávid a tulajdonképpeni Király útegyengetője és hírnöke. Irodalmi sajátossága a homéroszi stílusra is jellemző ún. »kettős elbeszélések«: a királyság kialakulása (1Sám 9,1-10,16), hogyan került Dávid Saul udvarába? - (1Sám 16,14-23-1Sám 17,18), Dávid tartózkodása a filiszteusoknál (1Sám 27,1; 28,2-1), Saul elvetése (1Sám 13,8-15-1Sám 15,10-26), Saul a próféták között (1Sám 10,10-12-1Sám 19,18-24), Dávid nagylelkűsége Saul iránt (1Sám 24-1Sám 26), Dávid menekülése (1Sám 19,11-17-1Sám 20,1b-21,1-1Sám 19,18-24), a zifiek árulása (1Sám 23,1.9), Saul halála (1Sám 31-2Sám 1,1-5). Sámuel könyve keletkezése korában ezt az eposzi stílust már ismerték és alkalmazták.
NA
