Nyelv
Nyelv A legjellegzetesebb emberi képesség, melynek segítségével külső és belső megtapasztalásainkat, gondolatainkat, érzelmeinket és szándékainkat másokkal közölni tudjuk.
Azok a vallások, amelyekben egy szent könyv, vagy szent könyvek középponti helyet foglalnak el, fontos szerepet tulajdonítanak a nyelvnek és kutatásának (vö. Nyelvészet, bibliai). A nyelv, a beszéd az embernek a teremtésben kapott képessége (1Móz 2,19.20.23), amely azonban hamarosan a bűnbeeséshez vezet (1Móz 3,1kk). A nyelvek sokfélesége Isten büntetése az emberen (1Móz 11,6kk; ld. BÁBELI NYELVZAVAR). Az Isten ítélete alatt álló nyelv eredeti feladata helyett az embereket egymástól elválasztó fallá lett (5Móz 28,49; Ézs 33,19; Jer 5,15; Ez 3,6), úgyannyira, hogy »nép« és »nyelv« azonos jelentésűvé vált (Jel 7,9; 13,7; 17,15).
A nyelvnek fontos szerepe volt az evangélium terjesztésében is. Az első időkben különösen annak a három nyelvnek, amelyen a keresztre feszített Jézus büntetésének okát Pilátus felíratta (Jn 19,20): a zsidónak, a görögnek és a latinnak (bár a »zsidó« jelen esetben a Jézus idejében beszélt »arám« nyelvet jelöli). A zsidó volt az ÓSZ nyelve, s Jézus eredetileg arámul elhangzott üzenetét görög nyelven hagyták ránk az evangélisták.
A nyelvek sokféleségének problémájára utal a pünkösdi nyelvcsoda, amikor Isten Lelke a nyelv karizmájának (ld. KEGYELMI AJÁNDÉKOK) ajándékával egyedi módon és egyszeri alkalommal megoldja a kérdést (ApCsel 2,4). Ez azonban nem csupán nyelvcsoda, hanem jelszerű utalás egyrészt arra, hogy az üdvösség nincs nyelvi határokhoz kötve, másrészt arra, hogy megkezdődött a megígért üdvkorszak, amelyben az Isten ítélete alatt álló nyelv felszabadul az átok alól, és ahogyan Pünkösdkor a különböző származású emberek megértették Isten üdvüzenetét, úgy fogják majd a beteljesedéskor a »minden népből és nyelvből« álló gyülekezetek magasztalni Istent (ua.). Ld. még nyelvészetileg: HÉBER NYELV, IRODALOM; GÖRÖG NYELV; NYELVÉSZET, BIBLIAI.
VG
