Misna

Teljes szövegű keresés

Misna 1. Az elnevezés jelentése és értelme. A Misna szó a h. sáná-ból származik, ami ismétlést jelent. A B utáni héber nyelvben a sáná nem csak azt jelenti, hogy ismételni, hanem azt is, hogy tanítani és tanulni, tanulás céljából ismételni. A Misna szó tehát utal az írott törvény és midrás melletti szóbeli hagyományozás módjára és tartalmára is. A Misna a szóbeli hagyomány törvényeinek gyűjteménye, mely ismétlés, tanítás, tanulás által szállt nemzedékről nemzedékre.
2. A Misna keletkezése és írásba foglalása. A Misna eredetét a zsinagógai hagyomány a Sínai törvényadáshoz vezeti vissza. Ez a hagyomány magában a Misnában is megtalálható az Ab 1,1kk-ben. Ezek szerint a szóbeli hagyomány Mózesen, Józsuén, a véneken (Józs 24,31), a prófétákon, a Nagy Gyülekezet Férfiain (Neh 8-10) át jutott el a Kr. u. 1. és 2. szd. nemzedékeihez. Közben ezek a szóbeli hagyományok egyre terjedelmesebbé lettek. Jeruzsálem elpusztulása után egyre erőteljesebben jelentkezett a gondolat, hogy ezeket a hagyományokat meg kell menteni az elfeledéstől. A Misna szövegéből is kitűnik, hogy több kisebb-nagyobb gyűjtemény is keletkezett. A legjelentősebb volt Rabbi Akibának és tanítványának: Rabbi Meirnek a gyűjteménye. A Misna végleges kodifikálása Rabbi Jehuda ha-Nászi (Kr. u. 135-220), más néven: Rabbi, Rabbénu Hákádós életműve volt, amit Kr. u. 220 körül, nem sokkal halála előtt fejezett be. Rabbi Jehuda nem szerzője, hanem szerkesztője a Misnának. Összegyűjtötte és rendszerezte a tannaiták tanításait. (Ld. TANNAITÁK)
A Misna egy tan-tradíció rögzítése is, melynek vonala: Hillél, Jóhanán ben Zakkai, Rabbi Akiba, Rabbi Meir és Rabbi Jehuda ha-Nászi. A Misnának ez a rögzítése, írásba foglalása nem harcok nélkül történt. Különböző felfogásokkal, iskolákkal (pl. Sammai iskolája) kellett érvényre juttatni a maga felfogását. De volt egy másik harc is, ami talán csendesebben folyt le, de nem hagyható figyelmen kívül. Ez a harc a Midrás és a Misna között ment végbe. A Midrás, különösen a haláká anyagában, ragaszkodott az írott törvényhez. Az emberi élet egyes esetekre vonatkozó normákat a Szentírásból vezette le. Azt, hogy ez a haláká-midrás módszer a legfontosabb volt a normák tanulmányozásában, mutatja az a tény, hogy még Rabbi Jehuda is számos esetben az íráshellyel együtt rögzítette a hagyományt. Ennek a midrás módszernek a háttérbe szorítása Kr. e. a 2. szd.-ban kezdődött el, a nem papi származású írástudók részéről. A célja ennek a háttérbe szorításnak az volt, hogy a szent szokásokat jobban és könynyebben részévé tudják tenni a szóbeli hagyománynak. A Misna győzött a Midrás felett. A Misna módszere az, hogy a norma önmagában, a Szentírásra tekintet nélkül, irányadó. Így a Szentírás elveszítette forrás és normatív jellegét. A Misna szövege valamivel később némileg bővült, amit az bizonyít, hogy név szerint idéz olyan rabbikat, akik később éltek.
3. A Misna felosztása. A Misna 6 rendre (h. széder, szödárim) és 63 (eredetileg 60) traktátusra (h. masszeket) van osztva. A traktátusok fejezetekre (h. (pörakim), a fejezetek egyes mondásokra (h. misnajót) oszlanak. A 6 rend a következő: 1. Magok (h. zöra im), a földműveléssel kapcsolatos törvények gyűjteménye, 11 traktátus. 2. Ünnep v. ünnepi idő (h. mó éd), a szombat, az ünnepek, a böjti napok törvénye, l2 traktátus. 3. Asszonyok (h. násim), a házasságra, válásra, fogadalmakra és a názirokra vonatkozó törvények, 7 traktátus. 4. Károk (h. nözikin), a magánéletre, pénzügyekre, bűnügyekre vonatkozó törvények, 10 traktátus. Ide tartoznak még a tanúságok és az atyák szakaszai is. 5. Szent dolgok (h. qodásim), a templomra, kultuszra vonatkozó törvények, 11 traktátus. 6. Tisztasági törvények (h. töharót), a tisztaságra és a tisztátalanságra vonatkozó törvények, 12 traktátus.
4. A Misna nyelve. A Misnát héberül írták, de ez az ÓSZ héber nyelvéhez viszonyítva újhéber, pontosabban Biblia utáni héber. Görög és latin szavak is találhatók benne. A szöveg hagyományozása jó, de több szövegtípusra oszlik. A középkori pogromok miatt csak nagyon kevés teljes kézirat maradt ránk. A mai textus receptus alapja három középkorból maradt kódex: a Cambridge-i Codex, a Kaufmann-Codex és a Párma-i Codex.
5. Misna-kommentárok. Rabbi Jehuda Misnája hamarosan kétségbevonhatatlan tekintélyre tett szert, így a tanulmányozás tárgya lett. Az első magyarázat a Misnához a palesztinai és a babiloni Talmud Gemárája, jóllehet a palesztinai Talmudban csak 39, a babiloni Talmudban pedig 36 és fél traktátushoz van Gemárá. Babilóniában a gáónok kora végéig folyt az iskolákban a Misna tanulmányozása. Az első részletes kommentárt Hai gáón írta (+ 1038), amiből azonban csak kevés maradt ránk. A Misna-kommentátorok atyja Rasi (1040-1105). Neves magyarázók még Maimonides (1135-1204), Obadja b. Abraham (+ 1510), Jom Tob Lipmann Heller (1579-1654) és Israel Lipschitz (1782-1860). (Ld. még TALMUD)
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT