Máté, Máté evangéliuma
Máté, Máté evangéliuma
a) Máté - az evangélium szerzője
A szerző az ev-ban sehol sem nevezi meg önmagát. Először Papias tesz említést arról, hogy Máté az Úr szavait összegyűjtve héber nyelven leírta azokat. Az őt idéző Eusebius Historia ecclesiae című művében maga is ír arról, hogy Máté az atyák nyelvén evangéliumot írt, és hasonlóképpen nyilatkozik Iraeneus is, az Adversus haereses című művében. Ezek a megállapítások Máté apostolra vonatkoznak. G. neve Matthaiosz, ami a h. mattanjah, illetve az arám mattai átírása, jelentése: Isten ajándéka. Máté VÁMSZEDŐ volt, akinek házában elhívása után Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel együtt evett (Mt 9,9kk). Ezt az eseményt Mk és Lk is megörökíti, de ott a Lévi név szerepel, amihez Mk azt is hozzáfűzi, hogy az Alfeus fia (Mk 2,13; Lk 5,27kk). Máté neve szerepel a Mk 3,18; Lk 6,15 és ApCsel 1,13 felsorolásában is. A néveltérésnek feltételezések szerint vagy az az oka, hogy Máténak eredetileg két neve volt; vagy az, hogy elhívása után Jézus adta neki a Máté nevet, vagy pedig a Lévi megjelölés Máté LÉVITA származására utal. A B több adatot nem közöl róla. B-n kívüli hagyomány szerint Máté Palesztinában, Etiópiában és Macedóniában folytatott missziói tevékenységet.
Ma általánosan vallott felfogás szerint azonban Máté nem lehetett az ev szerzője, legfeljebb annak valamilyen ősformája vagy forrása hozható vele kapcsolatba. E felfogás indoka az, hogy az ev egészéből hiányzik a szemtanúság jellege, valamint, hogy forrásként használja a nem szemtanú és nem apostol által írt ">MÁRK EVANGÉLIUMÁt. A szerző személyére nézve az valószínűsíthető, hogy g.-ül beszélő, feltehetően rabbinikus műveltséggel rendelkező zsidókeresztyén személy.
b) Máté evangéliuma
Az ÚSZ kánoni sorrend szerinti első könyve (vö. EVANGÉLIUMOK). Ma általánosan elfogadott nézet szerint keletkezési idejét tekintve a második vagy harmadik syn.
1. A megírás helyére és időpontjára nézve a vélemények megoszlanak. Az ev alapjául szolgáló hagyományanyag keletkezési helyének általában Palesztinát tartják, a végleges megírás, illetve összeállítás helyéül azonban ezenkívül szóba jöhet más terület is. Elsősorban Szíria, ezen belül Damaszkusz vagy Antiókhia jöhet számításba, aminek indokául azt szokták felhozni, hogy a Mt 17,27-ben a stater szó szerepel, amely csak itt használatos fizetőeszközt jelöl. A végleges formába öntés időpontjával kapcsolatban általánosan elfogadott, hogy a Mk után keletkezett, mivel azt egyik forrásaként használta. A 2. szd. elején már általánosan ismert volt, így feltételezhető, hogy Kr. u. 64-100 között keletkezett. Különböző megfontolások alapján szokták az időpontot Jeruzsálem pusztulása, tehát Kr. u. 70 előttre vagy utánra datálni.
2. Az ev első olvasói, »címzettjei« általános felfogás szerint DIASZPÓRÁban élő zsidókeresztyének, illetve még meg nem keresztelkedett zsidók, akik a zsidó szokásokat ismerik, akik számára azonban a h., illetve arám kifejezéseket le kell fordítani az általuk ismert g. nyelvre. Az ev eredeti nyelvének általában a g.-öt tartják, mivel az nem viseli magán a fordítás jellegét, és mert ezt támasztja alá az ÓSZ-i idézetek szövegformája és a többi syn-nal való összehasonlítás. A r. kat. kutatók nagy része viszont Papias egy feljegyzésére hivatkozva héber, illetve arám eredeti nyelv mellett foglal állást.
3. Az ev tartalmára nézve általánosan elfogadott nézet, hogy az több forrásból származó hagyományanyag tudatos összeszerkesztésének eredményeképpen jött létre. Az alapot a Mk szolgáltatja, amelynek anyagát Mt úgyszólván teljes egészében átveszi, bár jelentős rövidítésekkel és átfogalmazásokkal. Ezenkívül Mt egy vagy több más forrást is használ, amely részben közösnek tűnik a Lk által is használttal. Különösen is meghatározó a Mt szempontjából Jézus beszédeinek a jelentősége: az ev-ban öt nagyobb lélegzetű ilyen beszéd található. Az ev szövegének mintegy harmada csak Mt-nál található. Mt a Mk anyagának - elsősorban a gyógyítási csodák leírásában megfigyelhető - rövidítésén kívül a Mk-nál az egyes szövegrészek közötti laza szerkezetű átvezetéseket általában bővíti és konkrétabbá teszi. Jézus személyének ábrázolásában kerüli vagy átformálja a benne való megbotránkozásra utaló részleteket, és a tanítványok ábrázolása során is ideálisabb képet fest Mk-nál.
Az ev szerkezeti felépítése alapvonásaiban megfelel a Mk-ban felismerhetőnek, tehát földrajzi szempontok szerint meghatározott: szól Jézus galileai munkásságáról, Galileában és annak szomszédos vidékein tett útjairól, végül jeruzsálemi tartózkodásáról. Ezzel szemben történtek kísérletek arra, hogy az ev felosztásában egy ötös tagolódást mutassanak ki, amely megfelelne a MÓZES ÖT KÖNYVÉnek, ilyen módon Jézust mint új Mózest ábrázolja. Ez a felosztási kísérlet azonban erőszakolt.
Sajátos szerepet játszanak a Mt-ban a csak itt található ún. »reflexiós idézetek«. Azokat az ÓSZ-i idézeteket nevezik így, amelyek a beteljesedésre utaló sajátos formulával vannak bevezetve (pl. houtosz kai gegraptai dia tou prophetou = mert így írták meg a próféták). Ezek a következők: Mt 1,23; 2,6k.15.17k.23; 4,14k; 8,17; 12,17kk; 13,35; 21,4k; 27,9k). Ezeknek az idézeteknek a szövegformája merőben eltér mind a Mt-nál, mind a többi ev-ban található egyéb ÓSZ-i idézetektől, amennyiben nem támaszkodnak a LXX szövegére (ha annak hatása olykor érvényesül is), hanem a h. szöveghez annál közelebb állanak. E reflexiós idézetek sajátossága, hogy nem az ÓSZ-ből, hanem Jézus életéből indulnak ki, és így utalnak vissza egy-egy összefüggéseiből általában kiragadott ÓSZ-i idézetre, mint amely Jézus életében beteljesedett.
Az ev gondolatmenete Jézus származási táblázatával kezdődik, amely Ábrahámtól kezdődően vezeti le Jézus családfáját (ellentétben a fordított kronológiájú Lk 3,23kk-kel). Ezt a Jézus születésével és gyermekkorával kapcsolatos elbeszélések, majd Keresztelő János fellépésének összefoglalása követi, valamint Jézus megkeresztelkedésének és megkísértetésének története (1,1-4,11). Jézus galileai működésének leírását prédikálásával, gyógyításaival és a tanítványok elhívásával kapcsolatos összefoglaló leírások után (4,12-25) a HEGYI BESZÉD követi (5,1-7,29). Gyógyítások és csodák sora után a tanítványokat kiküldő nagyobb beszéd következik (10,1-42). Ismét rövidebb leírások következnek, majd a 13,1-51 példázatai. Jézus galileai és környékbeli útjainak leírása elbeszéli Keresztelő János halálát, Jézus további csodáit, Péter vallástételét, Jézus megdicsőülését, kijelentéseit haláláról és feltámadásáról. E rész is tartalmaz nagyobb lélegzetű tanítást: 18,1-35. A jeruzsálemi események a bevonulás leírásával kezdődnek (21,1kk), ezt rövidebb tanítások és párbeszédek követik, majd ismét hosszabb tanítás az utolsó időkről (24,1-25,46). Az utolsó vacsorának és a szenvedéstörténetnek az eseménysorát Jézus feltámadás utáni megjelenései követik, és az ún. missziói parancs zárja az ev-ot.
SzCs
