Keresztelő János
Keresztelő János Zakariás pap és Erzsébet fia, aki prófétai igehirdetésével valóságos népmozgalmat indított el Júdeában s aki magát Jézus előfutárának tekintette.
1. Élete
Mind apai, mind anyai ágon papi eredetű volt. Idős szüleinek sokáig nem volt gyermekük, de végül is imádságukat meghallgatta Isten és Gábriel angyal által közölte velük, hogy fiuk lesz, akivel Istennek különleges tervei vannak (Lk 1,5–25). János már gyermekkorában beteljesedett Szentlélekkel. Júdea pusztájában nevelkedett, ahol a qumráni közösség is élt, lehet, hogy kapcsolatban állt velük. Szolgálatát is a pusztában kezdi (Mt 3,1 stb.). Külső megjelenése, ruházata, étrendje a prófétákéra emlékeztetett (Mk 1,6). Hirdette Isten ítéletét és megtérésre hívott. Akik hittek a szavának, azok megkeresztelkedtek általa a Jordán folyóban – innen ered a »Keresztelő« melléknév –, bűneiket megvallva (Mt 3,6). Tanítványi köre böjtölt, imádkozott, szigorú kegyességet élt (Mt 9,14). Prófétai feddésben részesítette Heródes királyt, aki sógornőjét vette feleségül, ezért a király felesége rábeszélésére lefejeztette Keresztelő Jánost.
2. Tevékenysége
Igehirdetésében elsősorban a mindenki által várt Isten Országa elközelítéséről szólt (Mt 3,2), de úgy, hogy az nem a nép váradalmát hozza el, hanem az ítéletet (Mt 3,10; Lk 3,9). Az ítéletben senki sem mentheti magát azzal, hogy a hívő Ábrahám leszármazottja (Mt 3,8k), egyedül a megtérés segíthet. Tudjuk, hogy a nép különféle rétegeinek különféle magatartást jelentett az általa követelt megtérés: az átlagembernek meg kellett osztani a ruháját a nélkülözőkkel; a vámszedőknek nem volt szabad másokat megkárosítaniuk; a katonáknak meg kellett elégedniük zsoldjukkal (Lk 3,10–14). Mindezzel az ÓSZ-i prófétai társadalmi erkölcs tanítását alkalmazta hallgatóira. Új volt viszont Isten Országa elközelítésének említett gondolata, a keresztséghez kapcsolódó bűnbocsánat ígérete, annak hangsúlyozása, hogy az ő munkája csak előkészítés, de közel van valaki, akiben maga Isten jelenik meg.
3. János és Jézus
Keresztelő János önmagát nem tartotta méltónak arra, hogy az Eljövendőnek akárcsak rabszolgája legyen (Mt 3,11). Ő csak út-előkészítő, kiáltó szó a pusztában (Mt 3,3), aki után majd maga az Úr jön el. Isteni parancsot követve János megkeresztelte Jézust (Mt 3,13–17 par.) és bizonyságot tett Róla: látta a Szentlelket rászállni és Isten kijelentését vette arról, hogy Jézus az Isten Fia (Jn 1,34). A nép bizonyos köreiben az a hiedelem élt, hogy talán János a Messiás. O azonban ezt visszautasította és kifejezte, hogy Jézust magánál sokkal nagyobbnak tartja, olyannak, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,36). Jézus maga többször elismerően nyilatkozott Jánosról. A »legnagyobbnak« mondta azok közül, akik »asszonytól születtek« (Mt 11,11), Illéshez, az ÓSZ nagy prófétájához hasonlította, sőt »prófétánál is nagyobb«-nak tartotta (Mt 11,9). Ezért nincs mentsége azoknak, akik sem az aszkéta-ítélethirdető Jánosnak, sem Jézusnak, a bűnösök barátjának nem hittek (Mt 11,16–19; 21,31–32). Keresztelő János nem egy tanítványa csatlakozott Jézushoz (Jn 1,37). Pünkösd után az apostoli misszió találkozott Keresztelő János tanítványokkal, azokat azonban újra keresztelték Jézus nevére (ApCsel 19,1–7).
4. Biblián kívüli források
Josephus Flavius zsidó történetírónál két feljegyzést találunk Keresztelőről. Elmondja, hogy melyik börtönbe zárták Jánost és azt, hogy a nép Heródes háborús vereségét Isten büntetésének tartotta, Keresztelő János kivégzése miatt. Josephus leírja János tanítványai életmódját. Az ún. MANDEUS irodalomban nagy szerepe van Keresztelő Jánosnak.
BJ
