Józsué könyve

Teljes szövegű keresés

Józsué könyve Az ÓSZ-i kánonnak a Mózes öt könyve (tóra) utáni első könyve. Tárgya annak folytatása: a honfoglalás. Címét főhőséről kapta. A könyvben nincs olyan utalás, mintha Józsué lenne a szerző, viszont van több olyan, ami arra mutat, hogy jóval az események után fogalmazták: »Ott van a mai napig«, »Így van ez ma is« (4,9; 7,26; 8,28) és az eseménytől az elbeszélésig lefolyt hosszabb időt feltételez.
Tartalma: 1: Mózes halála után Józsué lesz a nép vezetője. Az Úr parancsot ad a felkészülésre: három nap múlva átkelnek a Jordánon. Velük mennek a honfoglalásra azok, akik a Jordánon túl már letelepedtek: Rúben, Gád, Manassé fél törzse. 2: Jerikó kikémlelése. A parázna Ráháb megmenti a kémeket, mert tudja, hogy az Úr van az izraelitákkal. 3-4: Száraz lábbal kelnek át a Jordánon. Amíg a szövetségláda a mederben van, megáll a vízfolyás. Ennek emlékére 12 emlékkövet állítanak fel Gilgálban. 5: Józsué végrehajtja a népen a pusztában elmaradt körülmetélkedést. Megülik a páskát, esznek a föld terméséből, megszűnik a manna. 6: Jerikót csodálatosan elfoglalják, végrehajtják rajta a HÉREMet. Ráhábot letelepítik a táboron kívül. 7: Ákán Jerikónál megszegte a héremet, ezért Izráel vereséget szenved Ajnál. A szent sorsvetéssel kinyomozzák, Ákánt kivégzik. 8: Hadicsellel elfoglalják Ajt. Oltárt építenek az Ébál-hegyen. 9: Az Úr parancsa ellenére, tudatlanságból, elhamarkodottan szövetséget kötnek a gibeóniakkal. Amikor kiderül a gibeóniak csele, büntetésből az Úr oltárának a favágóivá és vízhordóivá teszik őket. 10-11: Több csatában és hadjáratban elfoglalják Kánaánt. 12: A legyőzött királyok felsorolása. 13,1-7: Az el nem foglalt területek. 13,8-21,45: Az ország felosztása. Ezen belül: a menedékvárosok kijelölése (20), a léviták városainak kijelölése (21). 22: A honfoglalás végeztével hazatérnek a Jordánon túli törzsek. Ezek oltárt építenek a Jordán mellett, ami miatt hadat akarnak indítani ellenük. Azzal védekeznek, hogy nem áldozatbemutatásra, hanem az együvé tartozás jeleként építettek oltárt. Védekezésüket elfogadják. 23: Józsué inti a népet az Úrhoz és a törvényhez való hűségre. 24,1-28: Józsué vezetésével szövetséget köt a nép arra, hogy az Urat fogja szolgálni. 24,29-33: Józsué meghal és eltemetik. Józsefnek az Egyiptomból elhozott holttestét eltemetik. Meghal Eleázár, Áron fia és eltemetik.
A h. kánon beosztása szerint Józs az ún. korai próféták első könyve. Több mint történetírás. Történelmi bizonyságtétel arról, hogyan vezette Isten Izráelt a honfoglalásban. Ábrahám leszármazottai elfoglalják Kánaánt, amit Isten nekik ígért (1Móz 13,14-17; 15,7.18; 17,8). Az előzőek kiteljesedéséről számol be a részletekben is: József holttestének eltemetése (2Móz 13,19), Celofhád lányainak örökösödése (4Móz 27,1-11 - Józs 17,3), Józsué vezérsége (4Móz 27,12-23), áldás és átok mondása a Garizim- és Ébál-hegyen (5Móz 11,29-32; 27,11kk - Józs 8,30-35).
Szerzője ismeretlen. A könyv előállására vonatkozóan feltételezésekre vagyunk utalva (ld. HIPOTÉZIS). A Mózes könyveihez való szoros csatlakozása miatt a kutatás néha velük együvé sorolta és velük együtt Hatkönyvnek, g. szóval Hexateuchosnak nevezte, a Mózes öt könyvét jelentő Pentateuchos mintájára. Ugyanazokat a forrásokat fedezték föl benne, mint amelyből azok előálltak (ld. MÓZES ÖT KÖNYVE és FORRÁSELMÉLET). A különböző kutatók véleménye azonban erősen eltér abban, melyik forrás hogyan részesedik a könyv végső formájában, milyen redakción, átdolgozáson ment át.
Az adatokban előforduló néhány apró következetlenségből következtetnek a forrásokra: Az emlékköveket a Jordán közepén és Gilgálban állítják föl (4,8k). A kettő végül is nem zárja ki egymást, de két forrás összedolgozására következtetnek belőle. Kürtjelzésre vagy Józsué szavára kell-e kiáltani (6,5.10)? A helyzet ugyanaz, ha Józsué ad jelt a kürtösöknek. Kétszer állít lesbe Józsué egy seregrészt Ajtól Ny-ra, egyszer harmincezer, egyszer ötezer embert (8,3kk.10kk). Ennyi adat kevés a források szétválasztásához. Mindazáltal föltételeznek D által erősen átdolgozott J és E forrást a történeti részben (1-12), majd kizárólagos P-t (13-21) és ismét D a búcsúbeszéd (23), a zárófejezet D által feldolgozott E (24).
A Józs azonban legalább annyira kapcsolódik a következőköz, mint az előzőekhez. A nép végül is ott van Izráel földjén. Milyen isteni segítséggel került oda? Már a bírák korától jelentkezik az a bűn, hogy a köztük lakó kánaánitáktól eltanulják a bálványimádást. Már a honfoglaláskor elkövették azt a hibát, hogy hagyták magukat becsapni, szövetséget kötöttek az egyik csoportjukkal, nem kérdezték meg az Urat (9,14). Szövetségben kötelezik magukat a honfoglalás végén, hogy csak az Urat szolgálják (24). Ezt a továbbiakban folyton megszegik, magukra hozzák általa a büntetések sorozatát, mely végül a fogságba torkollik. A Józs szerves folytatása a Bír, Sám, Kir.
Keletkezésének legvalószínűbb folyamata: A szájhagyományban élt egy csomó etiológiai (valamely jelenséget, pl. kőhalom, rom, egy múltbeli eseménnyel magyarázó; ld. ETIOLÓGIA) vagy szenthellyel, népcsoporttal kapcsolatos történet. Ebből a DEUTERONOMISTA TÖRTÉNETÍRÁS feldolgozta azokat, amelyek révén be tudta mutatni, hogyan segítette Isten őseiket a HONFOGLALÁSban, milyen tanulsága van ezeknek a későbbi nemzedékekre. A föld felosztására vonatkozó adatok, listák bizonyára a királyi udvar nélkülözhetetlen adminisztrációs dokumentumai voltak, onnan írták ki a szükségeseket: így van, mert így osztotta fel a földet Józsué. Hogy a summásan leírt, nem részletezett hadjáratokra nézve volt-e valami írott forrása a könyvnek, csak találgathatjuk.
Kánaán ebben az időben kisebb-nagyobb városkirályságokra tagolódott. Ezek egymással rivalizáltak, hadakoztak, alkalmi szövetségekbe tömörültek. Különféle népcsoportok lakták. Az egész terület Egyiptom érdekszférája volt, de amikor a fáraó hatalma legyengült - ilyen korszakra esett a honfoglalás -, megnőtt a belső mozgási lehetősége. Egyiptom nem tudott rendcsináló alakulatokat küldeni, megindultak a belső hódítások. Az izraeliták a kis egységek közé nyomultak be, csapásaikat a kisebb ellenállás felé mérték. A meg nem hódított területek listája mutatja, hogy a terület birtokbavétele hosszú folyamat volt. Nem történt meg a későbbi főváros, Jeruzsálem elfoglalása sem. A Bír-ból tudjuk, hogy az egyes törzsek önállóan is harcoltak, fokozatosan jutottak területeik birtokába. A Józs úgy csoportosítja anyagát, hogy Izráel fiainak egységét hangsúlyozza. Ezt szolgálja a Jordánon túli törzsek oltárával kapcsolatos fölvétele a könyvbe.
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT