Jövendölés, jóslás
Jövendölés, jóslás A jövőben bekövetkező események előre megmondása. Az ember örök vágya, hogy a jövőbe pillantson. Akik ezt kiszolgálták, rendszerint - a politeizmus szellemében - földöntúli erők birtokosainak vallották magukat. Tevékenységük belső megérzés alapján, jelek, jelenségek értelmezésével vagy halottidézéssel folyt. Az ókori Közel-K-en mindenütt jelen voltak, szolgálatukat igényelték a királyi udvarok is, technikáját oktatták. Maradt ránk olyan máj-modell agyagból, ami a máj-jósoknak az eligazítására készült. Történt a csillagok vizsgálatával (Ézs 47,13), nyíllal, bálvánnyal, májjal (Ez 21,19kk), fával, bottal (Hós 4,12), más egyébbel (Zak 10,2). A halottidézésre adat: 5Móz 18,11; 1Sám 28.
A B tudja, hogy más népek hivatalosan alkalmazták. A fáraó (1Móz 41,8), a filiszteusok (1Sám 6,2), a perzsák (Ézs 44,25), Babilónia (Ez 21,21kk; Dán 2,4.10; 5,7.11), általában a pogányok (Jer 10,2), akiktől Izráel fiai is időnként igyekeztek eltanulni. Végezték hamis próféták (Ez 13,6k; Mik 3,6k.11) és varázslók, jövendőmondók (Zak 10,2).
Isten törvénye szigorúan megtiltotta, halállal büntette (3Móz 19,26.31; 20,6.27; 5Móz 13,5; 18,10-14). Isten kezében van a jövő, eligazításul a prófétákra kell hallgatni (5Móz 18,15). Saul kiirtotta őket az országból (1Sám 28,3.9), nyilván ezt tette a többi, Istennek engedelmes király is, a többiek viszont visszatértek a különböző praktikákhoz (2Kir 21,6). A törvény tiltása és minden prófétai figyelmeztetés ellenére makacsul tartotta magát Izráel egész történelme folyamán, ezt látjuk az újra meg újra elhangzó figyelmeztetésekből (Ézs 8,19k; Jer 10,2; 29,8; Ez 13,6k; Mik 3,6.11).
A közhiedelemmel ellentétben a prófétáknak nem feladata a jövendölés. Ők Isten akaratát szólják a jelenhez, esetleg szólnak az egészen távoli jövőről. A közelebbi jövőről általában úgy, hogy elmondják: a nép magatartásának milyen jövőbeli következményei lesznek. A közvetlen jövőről, egyes bekövetkező eseményekről csak ritkán beszélnek. Ekkor is inkább csak válaszul a hamis prófétákra. Ahazjá pl. Baalzebúbot akarja megkérdeztetni, a követeket Illés föltartóztatja és megmondja: Ahazjá meg fog halni. Ez egyúttal ítélethirdetés is, amiért a király idegen istenhez fordult (2Kir 1,2kk). Ámós megjövendöli Amacjá és családja sorsát, azért, mert el akarta őt hallgattatni (Ám 7,16k). Itt megint ítélethirdetésről van szó. Jeremiás ugyancsak a hamis próféta, Hananjá halálát jövendöli meg még arra az esztendőre (Jer 28,15-17). Hananjá is a hamis próféta példája, aki békességet jövendöl a népnek, pedig ezt az Úr nem bízta rá.
A közeli jövőre vonatkozó jóslatokba csak ritkán bocsátkoztak Isten igazi prófétái. Sámuel jeladás, Saul biztatása céljából mond meg néhány rövidesen bekövetkező eseményt (1Sám 10,2kk). Elizeus megjövendöli Samária felszabadulását, másnapra. Biztatásul még részleteket is közöl, egyúttal a hitetlenkedő tiszt pusztulását is megjósolja (2Kir 7,1kk). Agabosz megjövendöli a bekövetkező éhséget (ApCsel 11,28), Pál fogságát. Ezt megjövendölik Fülöp evangélista lányai is (ApCsel 21,7kk). Pál szól azokról a jövendölésekről, amelyek beteljesedtek Timóteuson (1Tim 1,18). Viszont ugyanő kiűzi a jóslás képességét abból a szolgálólányból Filippiben, aki pedig éppen igazat mond róluk. Komolyan veszi, amit Isten erről parancsolt (ApCsel 16,16).
CP
